22. rész - 'Olyan dolgot titkoltak el előlem, amihez nem volt joguk!'

El akartam menni onnan, de teljesen lefagytam. A kezeim nem mozdultak. A testvéreim eltitkolták ezt a fontos dolgot, ha most nem hallgatózok, akkor sosem tudom meg, vagy mi? Próbáltam valamiféle mentséget kitalálni nekik, de erre nincs. Még ha azzal is jönnek, hogy 'nem akarnak fájdalmat okozni és azt szeretnék, ha minél hamarabb felépülnék' se bocsátanék meg nekik. Pontosan két hónapja, hogy titkolják előlem. Lépteket hallottam és megláttam azt a két személyt, akit jelenleg nagyon utálok. Nem akarom őket látni egy ideig.
-Azt hittem ti sosem fogtok hazudni nekem, de úgy látszik tévedtem. - próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet előttük.
-Nem hazudtunk, csak nem mondtuk el. Az nem ugyanaz. - mondta Jeremy.
-Nekem a kettő teljesen ugyanaz Jeremy! Ha te lennél a helyemben, te se mosolyognál, úgy mintha mi sem történt volna.
-Skyler, kérlek... - könyörgött Lexie.

-Nem, Lexie. Én mindig mindent elmondtam nektek és bíztam bennetek, ti pedig eltitkoljátok, hogy terhes voltam. Fáj, hogy nem bíztatok bennem. Képes lettem volna végig csinálni az egészet akkor is ha ezt tudom. Nagyot csalódtam bennetek! - ezek voltak az utolsó szavak, amiket mondtam mielőtt kigurultam a házból.
Az egyik testőrt megkértem, hogy kísérjen el, nehogy az legyen, hogy apu mérges rám, amiért egyedül jöttem el. Bementünk az egyik közeli kávézóba, elfoglaltuk a helyünket és rendeltünk. Egy kávét és egy kis süteményt kértünk.
-Jól vagy Skyler? - kérdezte Jae Hyun miközben bekapott egy falat süteményt.
-P-persze, a legjobban. - hazudtam, de őt se egyszerű becsapni, ahogy Lexie-t sem. -A testvéreim egy olyan dolgot titkoltak el előlem, amihez nem volt joguk. - kezem rá tettem a hasamra és elképzeltem Gikwangot és a gyerekünket, ha lány lett volna. De ezt már nem tudjuk meg.

'-Mondd Á. - a kanál alá tette kezét, hogy ne legyen koszos a ruhája, ha éppen leesik a kanálról.
A kislány csak ült mozdulatlanul, nem akarta kinyitni a száját.
-Kérlek. - kérlelte, majd csodák csodájára kinyitotta a száját, Gikwang elmosolyodott majd beletette a szájba az ételt. 
A morcos kis csöppség is elmosolyodott, majd Gikwang megölelte.
-Szeretlek te kis rosszaság. - puszit nyomott a kis fejére.'
-Egy... Egy gyerek? - kérdezte félve s mégis döbbenten.
-Igen, eltitkolták előlem, hogy volt bennem egy baba életem szerelmétől, de a balesetben elvesztettem. - Könnybe lábadt mindkét szemem, ahogy újra és újra eszembe jutott, majd lefolytak az arcomon.

-Hidd el, biztos volt rá okuk, amiért eltitkolták előled. 
-Egy elfogadható okot nem tudtak kinyögni!- emeltem fel a hangom.
-Talán mert csak úgy ott hagytad őket?! - mosolygott.
-Ne mosolyogj már! - szóltam rá és próbáltam visszafogni magam, hogy ne mosolyogjak. -Még mindig nem vicces. - nevettem egy kicsit.
-Látod? Máris mosolyogsz és nevetsz! Csak ennyi kellett. - csapta össze a kezeit.
-Egy testőrhöz képest nem rossz. Nem tudom miért, de nekem a testőrről mindig egy rideg, kopasz, testes férfi jut eszembe. - nevettem még mindig.
-Váó. De én nem vagyok se rideg, se kopasz, se testes. Én egy jóképű, szeretettel teli, vékony testőr vagyok. Engem ne vegyél azokkal egy kalap alá, ha lehet. - arca megváltozott, karját összefonta maga előtt.
-Jó, oké. Nem teszem többé! - mosolyogtam.
Amikor elfogyasztottuk azt, amit rendeltünk, fizettünk majd elmentünk a parkba. Jae Hyun kedvesebb, mint gondoltam. Ő nem úgy néz rám, ahogy az utóbbi két hónapban néztek rám páran az utcán. Egy kis tónál álltunk meg, gyönyörűen csillogott a víz este.
-Skyler? - hallottam egy hangot az egyik oldalról, egyből felismertem ki az.
-Harry? - kérdeztem vissza, bár biztos voltam benne.
-Láttad mostanában Taylort? - ennél szomorúbb kérdést ki sem találhatott volna.
-Akkor láttam utoljára, amikor besétált egy lángoló szobába. - mondtam el az igazságot.
-Micsoda? Hogy mondtad? - szemei kikerekedtek a hír hallatán.
-Miattad. Mert bábként kezelted, nem szeretted, eldobtad magadtól és ez nagyon fájt neki. - folytattam. -Az utolsó perceiben megbánt mindent és megbocsátottam neki. De téged látni sem akarlak, mert te tetted olyanná amilyen volt! - az utolsó mondatnál már kiabáltam és majdnem kiestem a székből.
-Mi? Én nem... - közelített felém, de Jae Hyun elé állt.
-Jobb lesz, ha távozol, mert ha jól értettem, akkor te most itt egy nem kívánt személy vagy. - figyelmeztette. -Ne akard, hogy erőszakot alkalmazzak!
-Te meg ki a fene vagy? - kezdett mérges lenni.
-Ő a testőröm, aki vigyáz rám és megvéd, ha olyan alakok közelednek felém, mint TE. - az utolsó szót erőteljesebben mondtam ki.
-Mint én? Majd megmutatom, milyen vagyok. - lépteit gyorsabbra vette, de Jae Hyun megállította és a földre teperte. Nyakát kezdte szorongatni, amitől levegőt alig kapott.
Harry csak kapálózott és próbálta a kezével szabaddá tenni a nyakát, de nem sok sikerrel. Ezzel nem ment sokra Jae Hyunnál, őt nem egyszerű legyőzni.
-Azért ne fojtsd meg, ha lehet. - szóltam közbe kicsit rémülten.
Elengedte a nyakát, Harry felpattant és masszírozni kezdte a kezével. Fenyegetően nézett rám, de nem tudott megijeszteni vele. Ő engem nem tud megijeszteni, inkább undorodom tőle. Csak azt sajnálom, hogy valaha is kedveltem őt.
-Ezt még megbánod Skyler. Hidd el lesz még olyan nap, hogy a segítségemet kéred! - mondta majd távozott a parkból.
Mikor hazamentünk, Jae Hyun besegített az ágyamba és próbáltam pihenni, de egyszerűen nem jött álom a szememre. Rá pillantottam a telefonomra, ami 23 óra 20 percet mutatott. Ilyenkor már rég aludni szoktam. Megkerestem az Ő nevét és írtam neki egy üzenetet, amiben ez állt:

Ne csinálj olyat, amitől bajod esik. Ne gyakorolj többet annál, amit előírtak. Amint tudok, visszamegyek, és hidd el, rettentően hiányoztok. Szeretlek!