19. rész - Megígérted nekem!

 **Gikwang**

-Hé kölyök, te így nem beszélhetsz velem! Idősebb vagyok nálad, te egy kis taknyos kölyök vagy, ahogy a barátaid is, akik azzal a kis cafkával beszélgetnek. - a végén elnevette magát, mire megfogtam a nyakánál lévő ruhaanyagot.
-Vigyázz mit mondasz róluk! Ők azok az emberek, akikkel még nagyon sokáig fogok együtt dolgozni, ha nem veled, akkor másik kiadóhoz megyünk. Tudod, említettem, hogy csak úgy kapkodnak értünk. Áh, igen és az a "cafka" ahogy te mondtad, az a nő, akivel le akarom élni az életemet. Ne gyere a közelünkbe soha többet! - a földre löktem majd visszasétáltam a többiekhez. -Azt hittem tudunk majd együtt dolgozni, de úgy látszik tévedtem. - mondtam olyan hangerővel, hogy meghallja.
-Ezt még megbánjátok! – kiabált utánunk.
Amint a Managerünkkel végeztünk, elmentünk a listán következő legjobb kiadóhoz, ahol tárt karokkal vártak minket. Kedvesen üdvözöltek, bekísértek az igazgató irodájába és elkezdtük megbeszélni a dolgokat.
-Hát nagyjából ennyi lenne srácok. Egyébként mi változtatta meg a véleményeteket?
-Volt egy kis vita a Managerünkkel, úgy beszélt velünk, mint a koszos korcsokkal. - egy kis szünetet tartottam majd folytattam. -Remélem itt nem lesz semmi gond. - mosolyogtam.
-Nem lesz semmi ilyesmi, mi nem így kezeljük a keményen dolgozó énekeseinket.
-Rendben, akkor szerintem megegyeztünk. - felálltam és kezet fogtam a főnökünkkel.

**Skyler**

Doojoon ott maradt a többiekkel és megbeszélték, hogy mikor kell megjelenniük a próbákon. Kiki megragadta a kezemet és elindultunk bevásárolni az ebédhez, útközben rengeteg autó állt a lámpáknál. Az előttünk közlekedő kocsi hirtelen megállt az út közepén, amibe beleütköztünk és oldalról nekünk jött még két kocsi, ha nem több. Kiki eszméletlen, feje a kormányon volt. A sérülések miatt hamarosan én is elvesztettem az eszméletem, de mielőtt megtörtént volna, láttam, ahogy az emberek a kocsink felé futnak telefonnal a kezükben.

**HyunSeung** 

Éppen a telefonomat nyomkodtam, mikor egy furcsa beszélgetést hallottam meg kintről.
-Siessetek, nem veszíthetjük el őket! - kiáltott az orvos.
-Mi a nevük? - kérdezte a nővér.
-Lee Gikwang és Skyler Matthews. Autó balesetük volt. - amint meghallottam a nevüket felálltam és kisétáltam.
Láttam, ahogy betolták őket a műtőbe, mindketten eszméletlenek és teljesen véresek voltak. Szörnyű volt így látni az egyik legjobb barátomat és a lányt, akit szeretek. A több órás műtét után mindkettőjüket kitolták és a velem szemben lévő kórterembe vitték őket. Megállítottam az orvost és kérdezősködni kezdtem az állapotuk felől.
-Doktor úr, hogy vannak? - kétségbe esetten sétáltam oda hozzá.
-Ismeri őket? - bólintottam.
-Gikwanggal egy bandában vagyunk, Skyler pedig az a lány, akit nagyon szeretek, de ő nem viszonozza. - mondtam el gyorsan.
-Gikwangnak súlyosabb sérülése van, mint Skylernek, de jelenleg mindketten kómában vannak, és nem tudjuk mikor ébrednek fel. Napok, hetek, hónapok vagy évek kérdése. Ennyit mondhatok. - aláírta a kórlapjukat majd kiment.
A földre rogytam és teljesen sokkban voltam. Hetek, hónapok vagy évek? Mi lesz így a bandával? Ha egy tag hiányzik, úgy már nem az igazi, nem lehet addig kómában. Felálltam és Gikwang ágyához ültem.
-Hé te idióta, nem lehetsz ilyen felelőtlen. Nem hagyhatod csak úgy itt a bandát, nélküled nem vagyunk teljesek. Ami Skylert illeti... Őt sem hagyhatod itt, mindketten ébredjetek fel a fenébe is!

**Skyler**

Egy furcsa világos helyen voltam, semmi nem volt körülöttem, majd megláttam anyut. Mért látom? Mért van itt?
-A-anyu... mi ez az egész? Hol vagyok?
-Oh kicsim. - sírva jött felém majd a nyakamba borult. -Kómában vagy, ahogy Kiki is.
-Nem, nem lehet.- leszedtem magamról anyu karját és mélyen a szemébe néztem.
-Sajnos ez az igazság, Sky. - mondta szomorúan. -Apropó, valaki beszélni szeretne veled.
Mikor anyu kimondta, hogy valaki beszélni akar velem, mellette rögtön megjelent Taylor.
-T-taylor... mért tetted azt, amit? Ennyire borzasztó volt, hogy csak ez volt a kiút? - könnyes szemekkel kérdeztem meg tőle.
-Igen, a legszörnyűbb, ami valaha is történt velem. Egy bábu voltam a számára, akit úgy mozgatott, ahogy akart, bármikor eldobhatott, amikor már megunt. - mindezt zokogva mondta el nekem.  -Kérlek, bocsáss meg amiért annyi fájdalmat okoztam neked amiatt a seggfej miatt.
-Megbocsátok neked. Te nem vagy rossz, csak Harry tett azzá, ami voltál!
-Skyler. Nézd a lábad! - rá néztem a lábaimra és kezdtem eltűnni.
-Mi a... Mi ez? Mért történik ez? Itt akarok veletek maradni!
-Nem lehet, téged várnak a barátaid! Légy jó, és becsüld meg azt az embert, aki szeret téged!
-Rendben. - mosollyal az arcomon búcsúztam el tőlük.
-Minél hamarabb keresd meg édesapádat! – ezt hallottam tőle utoljára.
Egyik pillanatban még ott voltam velük a másikban meg már a szemeimet nyitom ki és HyunSeunggal találkozott a tekintetem. A kezemet szorongatta és közben zokogott. Mikor felfogta, hogy ébren vagyok, kiszaladt a kórteremből és szólt az orvosnak.
-Hogy van, kisasszony? - lépett be az orvosom.
-Maga szerint jól van az, aki balesetet szenvedett? - kérdeztem vissza. -Kiki még nem ébredt fel? - pillantottam a szobában lévő másik ágyra, amin a szerelmem feküdt.
-Ő súlyosabban megsérült, így lehet, hogy több időre van szükség mire felébred. De...
-De? – kérdeztem vissza.
-De az is lehet, hogy nem fog felébredni. - szavai visszhangoztak a fejemben.
-M-micsoda? Miről beszél? - kiabálni kezdtem vele, HyunSeung próbált lenyugtatni, de nem járt sikerrel. -A l-lábaim... Mért nem mozdulnak? Mi a baj a lábaimmal? – kérdezgettem. -A fenébe is, válaszoljon már!
-Nővér! Adjon egy adag nyugtatót a betegnek, kérem!
-Mért ad neki rögtön nyugtatót? Hisz még csak most ébredt fel.
-Így neki is jobb lesz, pihennie kell egy kicsit, hogy le tudjon nyugodni.
A nővér kiment, majd visszatért a kezében egy adag injekciós nyugtatóval, amit infúzión keresztül adott be nekem, amitől hamarosan elaludtam.

**1 hónap múlva**

Pár napja megkezdtem a gyógyszerek szedését és a lábaim erősítését, mindent megteszek azért, hogy teljesen felépüljek. Ma reggel Kiki megmozdította az egyik ujját, szóltam az orvosnak és azt mondta, hogy kezd ébredezni, aminek én nagyon örültem.
-Lesz valami baja miután felébred?
-Elképzelhető, hogy amnéziája lesz, de az is lehet, hogy teljesen jól lesz. - elmondta majd távozott.
Nemsokkal utána Kiki kinyitotta a szemeit, szólongattam, de nem figyelt rám.
-Gikwang!! - kiáltottam el magam mire a többiek csak úgy betörtek a szobába. -Jól vagy? - kérdeztem miután felém nézett.
-Voltam már jobban is. De, te ki vagy? - ez az, amitől féltem.
-Nem lehet. Te… te megígérted, hogy mindig mellettem leszel és megvédesz, de ha nem is emlékszel rám, hogy fogsz segíteni?