18. rész - "Bocsáss meg! Nem volt jogom ezt tenni veled."

-Pszt! - mutató ujját a szája elé tartotta.
Elvágta a kötelet, amivel a székhez voltam kötve, felsegítette HyunSeungot majd elindultunk a kijárat felé. Égett szagot éreztem, amire Lisa is felfigyelt.
-Siessünk! - kicsit gyorsabbra vettük a tempót.
-Már késő, pillanatok alatt leég ez az egész kis kunyhó! - jelent meg a hátunk mögött Taylor. -Te! - mutatott rám. -Így is úgyis meg fogsz halni, mert elvetted tőlem Harryt és elnyerted a szerelmét! - elővett egy kést és közelített.
-De én nem tettem semmit, nem tehetek róla, én nem szeretem őt. Nem viszonzom a szerelmét! - próbáltam vele megértetni.
-Velem te nem kiabálsz! - gyorsított és egyetlen egy mozdulattal magához rántott. -Most legyen nagy a szád! Egy vágás és véged. - nevetett és közben a kést a nyakamnak szorította. -Jó volt a megérzésem, hogy el akarsz árulni, Lisa. Sohasem tudtam hova tűnnek az áldozataim, de most már tudom.
-Lisa, vidd innen HyunSeungot, siess! - a kés még jobban a nyakamba fúródott.
-Elmondom, hogy kezdődött az egész és mennyire szerettem.

*Vissza a múltba*

**Taylor szemszöge**

Akkor még csak középiskolás voltam. Az iskolát akkor hagytam ott mikor beléptem a zeneiparba, akkor ismertem meg Harryt is, beszélgettünk, találkozgattunk. Randira hívott, minden tökéletes volt, Harry mindig az aranyos és kedves oldalát mutatta nekem. Járni kezdtünk majd az egyik interjún megkérdezték mit gondolok a kapcsolatáról egy bizonyos lánnyal.

 

-Mi? - körül néztem, majd kifutottam az épületből.
Nagyon fájt, hogy még csak nem is tudtam róla, egy élő adásban kell megtudnom, hogy akivel járok, mással kavar. Mikor rákérdeztem, hidegen és mérgesen válaszolt.
-Mikor akartad te ezt elmondani? Amikor eljegyezted? - lökdöstem a vállánál fogva.
-Mi közöd hozzá? - elkapta a csuklóimat, majd elengedte.
-Igen is van közöm hozzá, mert a barátnőd vagyok, vagyis úgy látszik voltam. - mondtam ki az utolsó szót kicsit erőteljesebben.
-Te csak egy kis játékszer voltál nekem, még nem vetted észre? 

-Én teljes szívemből szerettelek, te voltál a mindenem! - mindkét szemem a könnyeimtől csillogtak, de nem a boldogság könnyei voltak.
Lendítettem a kezem és pofon vágtam. Onnantól senkit sem fogadtam be a szívembe, mindenkit visszautasítottam. Minden egyes éjszaka csak sírtam, megállás nélkül.

Ezek után minden lányt elűztem mellőle, eddig hozzád ragaszkodik a legjobban, téged szeret igazán. Azok a lányok ugyanúgy csak játékszerek lettek volna, mint én.

**Vége**

*Skyler szemszöge*

-Ilyen volt a drága kis Harry. Neked is csak a jó és kedves oldalát mutatta meg, de én… én azt az oldalát is láttam, amit még soha senki. - teljes erőből a földre lökött.
-Miatta lettél ilyen? Ő volt az oka, hogy megváltoztál, igaz?
-Az elejétől fogva utáltalak, de, csak azért mert te fontosabb vagy neki bárkinél. Tudtam, hogy te nem szereted, s mégis kínoztalak. Sajnálom, kérlek, bocsáss meg! Nem volt jogom ezt tenni veled.
-Válaszolj! - ordítottam rá.
-Lisa, vidd ki innen őt! - mutatott ismét rám. -Te ne legyél játékszer, mint én, mert annál többet érsz!
Hátat fordított nekem és lassan közelített a már lángoló szobához. Mielőtt bement volna, hátra nézett és mosolygott, könnyes volt a szeme, de mosolygott. Annyi idő után, igazi mosoly volt az arcán. Egy kiáltást hallottam és eltűnt a lángok között... eltűnt örökre.
-Ne! - Lisa mellém lépett és leguggolt hozzám.
-Gyere Skyler! - próbált felsegíteni.

Mikor kiértünk az erdőből, egy kocsi várt ránk, beszálltunk és elmentünk erről a borzalmas helyről. Lisa próbált megnyugtatni, többször megkérdezte, hogy hol lakok, de a sokktól nem tudtam neki válaszolni. Helyettem HyunSeung magyarázta el az utat hazáig. A házunkhoz hívtak egy mentőt és bevitték a kórházba Hyunniet, a többiek is elindultak hozzá amint megnézték, én, hogy vagyok. Egészen késő estig szorongattam Kiki kezét, szemei pirosak és duzzadtak voltak, arca könnyes volt. Felmentem az emeletre, bementem a fürdőszobába, ruháimat egymás után vettem le és beálltam a víz alá. Azon voltam, hogy minden mocskot lemossak magamról, főleg azokat a helyeket súroltam ahol David akár csak egy pillanatra is megérintett.

-Miért tetted ezt Taylor? Miért választottad inkább a halált, mint az életet? - egyik kezemmel megtámaszkodtam a falba, a másikkal pedig megtöröltem a szemeimet. -Ennyire fájt? - még belegondolni is szörnyű.
-Minden rendben, Skyler? - kopogtatott az ajtón Kiki.
-P-persze, jól vagyok. - kiáltottam vissza.
Természetesen nem voltam jól, ki lenne, teljesen rendben mikor egy ember a szeme láttára sétál be egy égő szobába, akit még ismer is?
-Mostantól egy percre sem hagylak magadra! - szorosan magához ölelt, szemeit becsukta és megpróbált elaludni.
-Mi lesz a munkával? A koncertekkel, forgatásokkal és a rajongókkal? Nem hagyhatjátok őket cserben!
-Nem tudnám őket cserbenhagyni, nélkülük most nem lennénk itt. Nekik köszönhetjük mindazt, amit elértünk! Szóval ne aggódj. - megpuszilt majd elaludt.
-Nagyon szeretlek! - suttogtam.
Becsuktam a szemeim és egymást ölelve aludtunk el. Taylor... bárcsak veled is ilyen lett volna Harry vagy bárki más. Kedves, gyengéd, védelmező. Akkor talán te is normális életet élhettél volna, s nem váltál volna ilyenné.
-Megbocsátok, Taylor! - karomat a mellkasára tettem és lehunytam a szemeimet.
Reggel arra keltem, hogy Kikinek eszeveszettül csörög a telefonja, felült, megdörzsölte a szemeit majd felvette a készüléket. Hangos kiabálást hallottam a vonal túlsó végéről.
-Nyugalom. Ma bemegyünk a stúdióba és felvesszük az anyagot. Igen, értettem. - visszatette az éjjeli szekrényre és visszafeküdt.
-Hogy mekkora egy segg fej. Utálom, mint a...
-Ki volt az? - szóltam közbe.
-A managerünk… de te mióta vagy fent? - mosolyogva átölelt és arcon puszilt.
-Mért ordibált veled? Mit csináltatok?
-Amíg téged elraboltak, mi nem dolgoztunk. Már csak azért sem, mert HyunSeung is veled volt. - ekkor eszembe jutott amit HyunSeung mondott.
"Ha te meghalsz, nem lesz értelme az életemnek." Nem értem. Mért mondta ezt nekem? Igaz is, meg kell látogatnom őt a kórházban. Megreggeliztünk, Kiki szólt a többi fiúnak és elindultunk a stúdió felé. Amint megérkeztünk, fotósok lepték el az autót, amiben ültünk. Mire nagy nehezen ki tudtunk szállni, át verekedtük magunkat a tömegen és beszaladtunk a stúdióba azon belül a kijelölt terembe. Amint beléptünk a Beast managerét pillantottuk meg mérgesen mérte végig a csapatot majd engem. Ahogy meglátta, hogy hiányzik egy tag, elkezdett ordibálni. 
-Hol a fenébe van HyunSeung? Elmondanátok nekem? - közelebb lépett a tagokhoz, majd megállt előttem.
-Kórházban van. - válaszolt Seobie.
-És... ő kicsoda? - a hajamat kezdte piszkálni, ami nekem és a banda tagoknak sem tetszett.
-A barátnőm! - Kiki elém állt, hogy a manger ne tudjon hozzám érni. -Beszélgessünk. - fejével az egyik sarokba biccentett. -Meg ne lássam, hogy még egyszer egy ujjal is hozzáérsz a barátnőmhöz, mert rosszul járhatsz! Nem érdekel, hogy a banda managere vagy, több kiadó szeretné, ha náluk szerződnénk le...
-Te most fenyegetsz?
-Vedd, aminek akarod, én figyelmeztettelek!