4. rész - Taylor és a fenyegetése...

Sziasztok!
Jött egy kis ötlet, és úgy döntöttem, hogy beleszövöm a történetbe, remélem tetszeni fog. Pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel!
Puszi, D xx

-Nyugi, Liam. Utolértetek, nem? - veregette meg a vállát nevetve.

-Akkor sem kellett volna szó nélkül el futnod, főleg, hogy Niall kórházban van, és mellette lenne a helyünk. - szállt be a fekete hajú is.

Leguggoltam a kisfiú elé, szorosan megöleltem és adtam neki egy tanácsot, ha az apja még egyszer bántani akarja. 

-Figyelj jól. Ha apukád újra bántani szeretne, akkor hívd fel a rendőrséget és bújj el valahova. - bólintott. -Ügyes legyél, és vigyázz magadra! - öleltem meg újra.

-Rendben, és köszönöm. - puszilta meg az arcomat, majd el lépett előlem.

-Davina... - szólított meg a göndörke.

-Mondjad. - felálltam és felé fordultam.

-Szóval... egy hét múlva lesz egy koncertünk, és azt szeretném vagyis szeretnénk, hogy gyere el. - babrált az ujjaival.

-Harry drágám... - hallottunk egy vékony nyávogós hangot, majd megláttuk a tulajdonosát.

Vékony lábak, szőke hosszú haj, és vér vörös ajkak. Fekete mini ruha volt rajta, ami épp, hogy csak takarta a hátsóját. Nem vagyok oda a csajért, nem rajongok érte.

-A francba, már megint ő... - szitkozódott Harry. -Egy perc nyugtom sincs.

-Micsoda meglepetés. Épp erre forgattunk, mikor valakitől azt hallottam, hogy itt vagytok. Ezért ide jöttem üdvözölni titeket. - csavargatta a haját az ujjai körül.

Ha ezt még párszor megcsinálja, akkor esküszöm, hogy eltöröm az ujját, és kitépem a haját... nem szoktam ilyen lenni, de ez már komolyan idegesítő.

-Nem kellett volna azért ide jönnöd, Taylor. - próbálta távol tartani magától.

****

 Éppen sétálgattam az utcákon mikor hangos sírást, szipogást hallottam az egyik ház mellől... egy kislány ült ott, a maciját és egy papír csillagot szorongatott, és motyogott.
-Hozd vissza őt, kérlek. - folytak le az arcáról a könnyek.

-M-mi történt? Mi a neved? - guggoltam le mellé.
-Katie. Nem igazán emlékszem rá, hogy mi történt.
-Ne aggódj, minden rendbe fog jönni, segíteni fogok neked. - simítottam végig a fején.
Világos barna haja két felé volt szedve, befonva, a bőre csupa kosz volt. Olyan szörnyű volt így látni őt, akár ismerem, akár nem.
-Van hová menned? - némán megrázta a fejét. -Mit szólnál hozzá, ha mostantól én vigyáznék rád?
Felálltam, kezemet nyújtottam neki, amit félénken de elfogadott.
-Köszönöm... - szorította magához a maciját.
-Gyere veszünk neked ruhákat. - megfogtam az apró kezét, és elmentünk a legközelebbi boltba.
Vettem neki pár ruhát, majd vissza indultunk a szállodába ahol megszálltam.  A szálloda előtt egy idősebb férfit fedeztem fel, amint közelebb mentünk, felismertem... apu volt az.

-Apu? Tényleg te vagy az? 

-Igen, én vagyok kislányom. - jött közelebb hozzánk. 

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - tértem a lényegre.

-Nyomoztam egy kicsit, és sikerült kiderítenem, hogy hol laksz ideiglenesen. Látni akartalak, hisz rég nem láttalak, hiányoztál. 

-Te is nagyon. - oda szaladtam hozzá, és a nyakába ugrottam.

Ahogy rá néztem apura eszembe jutott Niall, Niall-ről pedig Harry... Harry-ről meg Taylor. Taylor és a fenyegetése. 

-Ha elmered tőlem venni, az nem fog sikerülni, nem hagyom, hogy egy magad fajta kis csitri elvegye tőlem.

-Hidd el, hogy nem félek tőled. - közelebb mentem hozzá. -De te viszont félhetnél tőlem, rosszul jár az aki engem megfenyeget, mert nem hagyom magam. Fordulj meg és táncolj vissza, édesem. - jött elő a durva énem.

-Chh... azt hiszed, hogy félek tőled? - megfordult és elsétált. 

-Nem hiszem, hanem tudom. - ordítottam utána.

-Hol jársz, kicsim? - rázta meg kicsit a vállamat apu.

-Áh, nem fontos. - próbáltam mosolyogni.

-Ő kicsoda? - mutatott Katie felé.

-Nem rég találtam rá az utcán, egy ház tövében ült, és sírt a maciját szorongatva. Úgy döntöttem, hogy vigyázok rá amíg meg nem találjuk a szüleit. - fordultam vissza apuhoz.

-Kedves tőled. Remélem ezután többet találkozunk majd, Davina. 

-Persze, és a fiúknak üzenem, hogy a koncertre elmegyünk Katie-vel.

-Ennek örülök. - mosolygott. -Azt szeretném ha a közelembe lennél, szóval azt szeretném ha hozzám költöznél Katie-vel. 

-Még át gondolom, és majd felhívlak a válasszal.

-Rendben, most mennem kell, mert megígértem a fiúknak, hogy be nézek Niall-hez. 

-Mondd meg neki, hogy sajnálom azt amit mondtam, és, hogy még mindig megbízok benne. 

-Megmondom, jó éjt. - beszállt a kocsijába és elment.

-Ő volt az apukád? - bólintottam. -Kedves ember, mintha az én apukámat látnám. Ő is ilyen kedves volt, amíg el nem tűnt anyuval együtt.

-Igen, nála jobb nincs a világon. - könnyes lett mindkét szemem, de hamar letöröltem a könnycseppeket. -Gyere menjünk fel. - fogtam meg a kezét, és elindultunk a lift felé.