25. rész - "Az sem érdekel ha kirúgnak a bandából!"

**Skyler**

Mikor Katie magához tért, alig tudott megmozdulni. Szegény azt sem tudta hirtelen, hogy hol van.

-Semmi baj, amíg itt vagyok, többé nem bánthatnak téged! - simogattam, vigyáztam, hogy ne okozzak neki fájdalmat. 

-Megígéred? - kérdezte, szemei könnyektől csillogtak.
-Megígérem! - mosolyogtam, bár nem voltam magamban teljesen biztos.
Azóta David volt bent párszor, ételt hozott be. Nem akartam belőle enni, csak a baba miatt ettem egy kicsit. Meg sem szólaltunk amíg David el nem tűnt a látókörünkből. Katiehez hajoltam és elmondtam neki a tervemet. 

-És amikor jelzek te kirohansz a házból, ne aggódj én lefoglalom, csak hozz segítséget! - simogattam az arcát.
Ha esetleg nem is élném túl, egyedül az vigasztalna, hogy Katiet megmentettem. De nem szabad erre gondolnom, bíznom kell benne, hogy sikerül és reménykedni, hogy engem nem fog bántani. Katiet elbújtattam a szekrénybe és vártam. 

-Maradj bent amíg nem jelzek, kérlek! Ha én nem is menekülök meg, legalább te éld túl! - homlokon pusziltam és becsuktam a szekrény ajtót.
-Itt a kaja. - az ajtó újra kinyílt és belépett rajta, szemeivel rögtön Katiet kereste. -Hova tűnt a kis ribanc? - kérdezte dühösen.
-Mosdóban van, most ment be alig fél perce. - hazudtam, arca kicsit ellazult és a mosdó felé vette az irányt, a háta mögé settenkedtem és a fejéhez vágtam a vázát.
Összeesett, jeleztem Katienek, ő pedig ahogy csak az ereje engedte, szaladt. Elindultam utána, de David kezdett magához térni és csak egy lövést hallottam, a lövés után történtekről nem emlékszem semmire.
-Mit akarsz mit tegyek vele? - hallottam meg egy ismerős hangot. -Ne aggódj! Már nem szeretem, teljesen kiűztem a szívemből!

-Biztos vagy benne?

-Nem hiszel nekem, David?

-Bizonyíts! - közelebb lépett hozzá és a fülébe suttogott valamit, amit én nem hallottam. -Tedd meg! Vagy, még érzel valamit iránta? - kételkedett benne.

-Teszteld csak le!

A szemeimet valaki gondosan letakarta, hajamnál fogva állított fel de azonnal visszarogytam a földre.

-Bizonyítsd be, azzal, hogy megölöd!

**Yoseob**

Akármit is mondanak, én nagyon aggódok Skylerért, félek, hogy bántja az a vadállat. Féltem őt és a kicsit is. Ha bajuk esik, én esküszöm, megkeresem azt az állatot és megölöm! Az sem érdekel ha börtönbe zárnak miatta, csak tűnjön már el az életünkből, túl sok fájdalmat okozott Skylernek. Nem tudok tovább ölbe tett kézzel ülni, ahogy eddig tettem... Meg kell találnom őt!

****

-Biztos vagy benne? Rendben, őrizzétek a helyet amíg oda nem érünk! - lecsaptam a telefont, összeszedtem a többieket és elindultunk Skylerért.

-Biztosak benne? - kérdezte idegesen Gikwang.

-Igen, megkértem őket, hogy figyeljék az elhagyatott helyeket éjjel-nappal, és mint kiderült ott rejtőzött el az a barom a cinkosával. - erősen megszorítottam a kormányt, és csak bízni tudtam benne, hogy nem lesz nagy baj.

-Szóval van egy társa... Akkor mindkettőjüket egyszerre akár meg is ölhetem.

-Gikwang, ne felejtsd el ki vagy és, hogy mennyien figyelik akár csak egy lépésedet is! - figyelmeztettem a barátomat.

-De...

-Nem Gikwang, nem csinálsz hülyeséget, bármit is teszel nekem kell vállalni a felelősséget mint a banda vezetője! Elegem van abból, hogy te csak a saját érzéseidet veszed figyelembe, azt viszont nem látod, hogy mi is ugyanannyira aggódunk Skylerért! - ezután Gikwang csendben végig ülte az utat.

**Gikwang**

Én hülye nem is vettem észre, hogy a többiek is ugyan úgy aggódnak Skylerért, csak magammal foglalkoztam. Doojoon most észhez térített és hálás vagyok neki ezért, mindig figyel ránk, hogy ne csináljunk rosszat, hisz ha csinálunk valamit akkor neki kell vállalni a felelősséget.

**Skyler**

-Ha nem akarod így, akkor máshogy de intézd el! - csak hangokat hallottam, de tudtam ki az a két ember akik beszélgetnek.

"Apám" és Harry... megakarnak ölni engem. 

-Ezzel csináld! Ha a fegyverrel nem akarod elintézni. 

-Rendben. 

Fegyver? Szóval erről van szó...

-Most elmegyek, majd jövök. - távolodó lépteit hallottam majd az ajtó csapódását. 

Harry megragadta a karomat és valamit belém szúrt. Valami altató szer lehetett mert nagyon álmos lettem tőle.

-Mit adtál be? - látásom homályos lett és eldőltem a padlón.

**Gikwang**

Amint Skyler nevelő apja elment, berontottunk a házba, a többiek lefogták Harryt. Én azonnal odarohantam Skylerhez és hívtam egy mentőt majd a rendőrséget is. 

-Csak ne legyen baja, kérlek... - öleltem át a szerelmemet.

-Nem lesz baja, csak egy kicsit alszik. - szólalt meg Harry. 

-Csak egy kicsit? Babát vár, még így sem? Neki sem lesz baja? - szemei kikerekedtek, nem hitte el.

-B-babát? - makogott össze-vissza.

-Igen, tőlem. - mutattam magamra.
-Mi?
-Ha miattad elveszítjük a babát, akkor megkereslek és megöllek! Az sem érdekel ha kirúgnak a bandából! Szóval imádkozz, hogy mindketten jól legyenek azok után ami vele történt!
-Ha bármi baja lesz, tőlem is kapsz ne aggódj! - szólalt meg Hyunseung aki szintén szereti Skyt. -Te mocsok! - lendítette az jobb kezét és bevágott neki egyet. -Ez még csak a kezdet, ha bármi bajuk lesz ennél többet is kaphatsz! Ezt jól jegyezd meg!

**Skyler**

-H-hol vagyok? - fel ültem és körülnéztem. -Ááá. - fogtam meg a karom a fájdalom miatt.

Hogy kerültem ide? Ők hoztak ide? De, hogy? Mindegyik srác itt aludt a szobában, körbe ültek és fejük pedig az ágyon pihent. Hyunseungnak a keze be volt kötve, Gikwang pedig az egyik kezemet szorongatta. Ahogy rá néztem Gikwangra eszembe jutott a baba, ő vajon jól van? 

-Gikwang... - szólongatni kezdtem a barátomat. -Hé Gikwang, kelj már fel! - enyhén fejbe vertem, hogy elérjem a célom ami be is vált. 

-Mi van? - motyogott, de amint meglátott rögtön felébredt. 

-A baba hogy van? Jól? Nincs baja? Elkapták Davidet? Harryt? Mondj már valamit! - záporoztam meg kérdésekkel.

-Hé, hé, nyugodj meg! Elkapták mindkettőjüket, a baba pedig... - elhallgatott.

-Mondd már! - kiabáltam rá, mire mindenki azonnal felébredt. 

Szemeimet ellepték a könnyek, féltem, hogy megint elveszítem ami végre boldoggá tehet.