24. rész - Te csak egy kis csali vagy!

Reggel Gikwang mellett ébredtem, de nem tudom, hogy kerültem vissza. Talán...? Ekkor beugrott, egy kép. Dujun hozott fel, mikor elaludtam a karjaiban. Rá néztem a mellettem szuszogó Gikwangra, szám automatikusan mosolyra húzódott. Ujjaimmal végig simítottam a nyugodt arcát, mire elmosolyodott.

-Kár, hogy próbálnunk kell a koncert helyszínén, különben csinálhatnád ezt egész nap. - megfogta a kezemet és apró puszival ajándékozta meg. -Olyan jó látni, hogy mellettem vagy, érezni az illatod... - magához húzott és szorosan ölelt.

-Valamit el kell mondanom. - kicsit eltoltam magamtól.

-Ne vágj ilyen arcot, megijesztesz vele.

-Jó reggelt! - kiáltott Dujun reggelivel a kezében.

-Nem tudsz kopogni? - förmedtünk rá.

-Nem. - mosolygott. -Siessetek, nemsokára indulunk. - bólintottunk majd intettem, hogy elmehet.

Megettük a finom palacsintát, elmentünk zuhanyozni és felöltöztünk. Miután elkészültünk lementünk a többiekhez és elindultunk a helyszínre. Az épület előtt rajongók várták a fiúkat. Mindannyian feltettük a kapucnit a fejünkre és megpróbáltunk belopózni, úgy, hogy ne vegyenek észre. Szerencsére sikerült észrevétlenül bejutnunk, megkerestük a színpadot majd megtették az előkészületeket és elkezdtek próbálni.

****

Mikor végeztek 1-1 üveg vizet adtam mindegyik fiúnak, aminek rögtön a felét meg is itták. Az öltözőben lecserélték a ruhájukat majd a hátsó bejáraton távoztunk, hogy a rajongók ne támadják le őket.

-Menjünk el egy étterembe. - vetette fel az ötletet Yoseob, mire mindenki rá nézett. -Mi az? Éhes vagyok. - simogatta a hasát, ilyenkor annyira aranyos.

-Én benne vagyok, menjünk. - mondtam a többiek felé fordulva.

Fél óra múlva egy nagyon szép, elegáns étterem előtt álltunk meg. Szám is tátva maradt a gyönyörű épülettől. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.

-Skyler... - szólalt meg Gikwang.

-Hm? - néztem a szemeibe.

-Csukd be a szemed. - úgy is tettem, majd mögém sétált és a nyakamnál babrált. -Kész is. - megérintettem a darabot, kinyitottam a szemem és meg is néztem.

Egy kicsit régies nyaklánc, de így is gyönyörű volt. Mellém guggolt és kezét az enyémre tette. Gyönyörű csillogó szemeivel rám nézett, s elmosolyodott a reakciómon.

-Nem hagyom, hogy bárki is bántson téged ezen túl!

-Most már ehetünk? - reklamált Yoseob.

-Egyél, de csönd kis zabagép! - szólt rá Gikwang, mire vállba ütöttem. -Mi az? - lepődött meg.

-Ne bántsd őt. Ha bántod dühös lesz és talán még velem sem áll majd szóba. - hajtottam le a fejem.

-Az nem történik meg Skyler. - mondta Yoseob tele szájjal.

-Á, ne beszélj tele szájjal! - szólt közbe Dujun.

**2 hét múlva**

Mikor felkeltem nem éreztem magam valami jól, erőt vettem magamon és lementem a konyhába egy gyógyszerért. Egy pohárba vizet engedtem majd bevettem a közepes méretű bogyót. Kezemből kiesett a pohár és elsötétült minden, mikor felébredtem fehér falakat láttam.

-Jól vagy? - fogta meg valaki a kezem hirtelen.

-Yoseob, én mit...? Mi történt? - kérdezgettem.

-Nem tudod? Ájultan találtam rád a konyhában, rögtön hívtam egy mentőt mivel nem tudtam mi a bajod.

-Csak arra emlékszem, hogy bevettem egy gyógyszert, mert nem éreztem magam jól.

-Az orvos elvégzett pár vizsgálatot és... nem tudom, hogy mondjam. - mindenhova nézett, csak rám nem.

-Mondd már mi a bajom! - kiabáltam vele, mire megugrott.

-Jó-jó. Terhes vagy. - amint kimondta kezem az ölembe hullottak.

-Micsoda? Ez biztos? Nem hallottál valamit félre? - kérdezgettem.

-Nehéz lenne azt félre érteni, hogy akit behoztam babát vár.

-Igaz lenne? - kezemet óvatosan a hasamra tettem és simogatni kezdtem.

Ha igaz, most nem akarom elveszíteni, nem akarok újra akkora fájdalmat érezni, mint az elmúlt pár hónapban. Azt akarom, hogy megszülessen és Gikwanggal együtt neveljük fel. Igaz is...

-Elmondtad már valakinek?

-Csak Dujunnak, de mondtam neki, hogy ne szóljon senkinek róla.

-Köszönöm. - összekócoltam kicsit a haját.

**2 nap múlva**

A telefonom csörögni kezdett, érte nyúltam és felvettem.

-Ha önként nem jössz el, akkor máshogy hozlak ide és az nem lesz kellemes neked se, meg persze a kis szerelmednek sem! - fenyegetett meg ismét. -Tudom, hogy apád él, én csak őt akarom elkapni!

-Egy ujjal sem fogsz hozzá nyúlni! - kiabáltam vele.

-Azt nem te mondod meg kislányom.

-Ne hívj így te szemétláda! - kinyomtam és kikapcsoltam a telefonomat.

Gikwang megkért, hogy ma találkozzunk az egyik kávézó közelében, mert valamit mutatni akar. Igen, most nem vitt magával, mert megkértem, hogy ne aggódjon annyira és hadd maradjak itthon a többiekkel. Mikor indulnom kellett Jae Hyun jött velem, amint kiszálltunk az autóból egy ismerős járművet vettem észre. Hirtelen kiugrott belőle egy ismeretlen férfi és felém igyekezett, gyors volt ezért mire pislogtam egyet már előttem volt és nem tudtam védekezni. A számhoz szorított egy büdös világos színű ruhazsebkendőt, amitől a látásom elhomályosult. Szólni akartam Jae Hyunnak de már nem volt hozzá erőm. Épp az autót zárta be ezért nem vette észre a férfit. Legközelebb már egy hideg és romos helyen ébredtem és az elrablóm arcát láttam meg először. Nem volt boldog, látszott rajta, hogy ő nem akarta ezt tenni, biztos vagyok benne, hogy "apu" megfenyegette valamivel pont úgy, ahogy engem is többször.

Egy ismeretlen férfi guggolt velem szemben, látásom homályos volt a szertől, amivel elkábított. Körül néztem és megláttam a mostoha apámat, arcára gonosz mosoly ült ki.

-És most döbbensz rá, hogy inkább engedelmeskedni kellett volna. - szemeiben láttam, hogy nem viccel velem, félek, hogy valakinek baja esik, jelen pillanatban nekem.

-Mit akarsz tőlem? - emeltem fel a hangom.

-Mondtam, hogy nem te kellesz nekem, hanem az apád. Te csak egy kis csali vagy!

-Képes lennél őt is elvenni tőlem? Az egyetlen, aki maradt nekem az ő! Hisz barátok voltatok, vagy az is csak kamu volt?

-Barátok? Milyen barát? Chh... Áh, van itt még valaki. - intett a másik férfinek és behozott egy kislányt, aki hasonló korban volt Katievel.

De hisz ez ő. Számra szorítottam a kezem és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Szegény tiszta seb volt, nem volt rajta olyan terület, ami ne lett volna sebes. Karja pedig be volt kötve. Nagy erővel dobták le mellém az ájult kislányt, oda kúsztam mellé és ölembe húztam.

-Mit tettél vele? - szinte olyan volt nekem, mint a kishúgom, nagyon fájdalmas volt őt így látni.

-Szökni akart a kicsike, amint látod ez lett a vége. - mutatott rá.

-Te rohadt szemét! - felálltam és neki rontottam volna, ha nem veszi elő a fegyverét.

Erősen fejbe vert vele, amitől elestem. Éreztem, hogy valami folyik le a fejemen, hozzáértem és megnéztem, vér volt. Az én vérem.

-Meddig csinálod ezt? Miért nem hagyod, hogy éljem az életemet? Vannak barátaim, amik kiskoromban sosem voltak, képtelen voltam bárkivel is barátkozni. Mindig téged vártalak, hogy mikor jössz értem és viszel el. - kiabáltam vele. -Akkor még te voltál a reményem, a példaképem, a mindenem. Azt hittem jó ember vagy, de nagyot tévedtem, és anyu ezt tudta azért nem engedte, hogy veled maradjak. Most már megértem, és hálás vagyok neki ezért! Te vagy a legromlottabb ember, akivel valaha is találkoztam, hozzád képest Taylor angyal volt. Ő az utolsó perceiben megbánt mindent. - újra felemelte a fegyverét és a karomra célzott, majd bele is lőtt. -N-nem hagyom, hogy bárkit is b-bánts azok közül akiket sz-szeretek! - próbáltam beszélni, de a fájdalom erősebb volt, amit ő okozott megint.

-Jobb lesz, ha nem beszélsz, vagy rosszabbul jársz, kicsim. - célzott arra, hogy újra meg lőhet ha kinyitom a szám. -Ez már jobban tetszik, mint egy jól nevelt kiskutya. - nevetett fel, mire én csak fintorogtam.

Undorodtam tőle, de közben már elkezdtem kicsit félni is. Féltem, hogy esetleg meg is ölne, vagy ha megemlíteném a babát, akkor vele tenne valamit. Féltem akár csak megszólalni is, az ölemben fekvő kicsi Katie kezeit szorongattam. Őt is miattam rabolta el és bántotta, pedig ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Csak abban reménykedtem, hogy a többiek jól vannak és, hogy Gikwang nem csinál semmi rosszat.

**Gikwang**

-Mért nem figyeltél rá jobban? Alig kaptam vissza és megint elvesztettem, de ezúttal komolyabb baja is eshet, mert azzal a vadállattal van. - kiabáltam Jae Hyunnal, Skyler egyik testőrével.

-Nem bánthatja, hacsak nem akarja a b.... - szólalt meg Yoseob, de Dujun tarkón ütötte.

-Ha elkezdted, fejezd is be! - szóltam rá kicsit hangosabban a kelleténél. 

-Á, nem. Semmiség. - próbált valamiféle mosolyt produkálni, éreztem, hogy titkol valamit.

-Addig mond, amíg még nyugodt vagyok, Yoseob! - közelebb mentem hozzá és megmarkoltam a nyakánál lévő ruhaanyagot. -Nem kérem még egyszer! - kezemet fejemhez emeltem és készültem megütni, mikor olyat mondott, amitől a földre rogytam.

-Skyler terhes... - bökte ki Yoseob.