16. rész - "Csak így tudom megvédeni!"

-Nem hagylak itt, ne aggódj. - mosolygott rám. -Mindig melletted leszek, kicsim. - lassan és nehezen felemelte a kezét és a fejemre tette.

-Vigyázok rád, ígérem. Nem akarlak téged is elveszíteni! - szemeim könnyekkel lettek teli.

*1 hét múlva*

Anyu  mindennap egyre jobban van aminek én nagyon örülök. Kikivel rendeződött a kapcsolatunk, azóta együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást. Harrynek talán még a barátságáról is lemondhatok, ahogy visszautasítottam őt... meg amúgy sem engedne a közelébe Taylor.

-Gyere gyorsan Skyler! Anyukáddal történt valami... - gondolkodás nélkül futottam Kiki után a kórterembe.

Anyu mozdulatlanul feküdt az ágyon, szemei csukva voltak, az orvos mindent megtett, hogy vissza hozza az életbe. 

-Mi történt? - kérdeztem lihegve, ugyanis nem keveset futottam. -Miért nem mozdul? Miért vannak csukva a szemei? - kérdezgettem.

-Sajnálom, de az édesanyja meghalt... - amint kimondta ezeket a szavakat odafutottam anyuhoz.

-Megígérted, hogy nem hagysz itt... de nem csak te nem tartottad be az ígéreted, hanem én sem. Nem vigyáztam rád eléggé. - az ágyra rogytam és csak sírtam. 

Ennyi. Elveszítettem őt is, ahogy azt a személyt is aki felnevelt helyette. Biztos, hogy ezt is apu csinálta, látni akarja, ahogy teljesen összeomlok. Anyu kezére tévedt a szemem és észrevettem egy levelet alatta. Lassan, remegő kezekkel nyúltam a levélért, amit búcsú levélnek szánt. Széthajtottam és elkezdtem olvasni a szemeimmel. 

Kis lányom, Skyler

Melletted akartam maradni és támogatni téged, látni akartam, ahogy hozzá mész ahhoz a férfihoz, akit annyira szeretsz. A nevelő apád ismét győzött, sehogy sem tudod őt megállítani. Egyet ígérj meg nekem, hogy nem hagyod, hogy legyőzzön téged és minden erőddel azon leszel, hogy boldog legyél. Sajnos én nem tudtam melletted lenni, de annak az Adam nevű férfinak jó szíve van, és már most úgy szeret téged mintha a lánya lennél. Ne feledd, amit édesapádról mondtam, nem biztos, hogy meghalt mivel a holttestét sosem találták meg. Mindeddig tartottam a kapcsolatot Gi Kwanggal aki teljes szívéből szeret téged, ebben biztos vagyok. Legyél boldog kislányom! 

Mindig szeretni foglak, anyu

Meg fogom őt ölni, nem hagyom, hogy megússza. Taylorral is elbánok és visszaszerzem Harryt. A kezeim mintha maguktól mozdultak volna, összegyűrték a levelet, amit anyu írt halála előtt. Egy ujjat éreztem a szemem alatt, ami a könnycseppeket törli le. Felnéztem az ujj tulajdonosára és rögtön átöleltem amilyen erősen csak tudtam. 

-Szükségem van rád, kérlek, maradj velem. - tettem a vállára az állam.

-Ne aggódj, mindig számíthatsz rám! - visszaölelt majd megpuszilta a fejemet.

*Gi Kwang szemszöge*

Ismét hatalmas fájdalmat okozott annak a személynek, akit teljes szívemből szeretek. Nem hagyom, hogy tovább kínozza. Megölöm őt! Az sem érdekel, ha lecsuknak érte, de akkor legalább biztonságban lesz a szerelmem. Nem engedem, hogy még egy személyt elvegyen tőle. A gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg ami a nadrágom zsebében volt. Elővettem majd a fülemhez emeltem és meghallottam, hogy megtalálták Skyler nevelő apját, elköszöntem tőle majd egy csókot leheltem arcára.

-Biztos vagy benne, hogy ott van William? - kérdeztem vissza gyorsan.

-Igen, látom is, most csinál magának reggelit. 

Amint Will elküldte a címet kocsiba ültem és elindultam a megadott címre. Megölt egy embert és halál nyugodtan csinál magának reggelit... ember ez egyáltalán? Vajon hány embert ölhetett eddig meg, hogy már meg sem rezzen? Nem fél, hogy elkapják? Amint odaértem, lassan közelítettem az ajtóhoz Will-el együtt. Nála volt egy pisztoly, viszont nálam semmi csak a két kezem volt amivel harcolhattam a szerelmem boldogságáért. Benéztem az ablakon, de addigra már átment egy másik helységbe.

-Biztos, hogy ezt akarod csinálni Gi Kwang? - fordult felém Will.

-Biztos. Csak így tudom megvédeni! 

-Ezért börtönbe is kerülhetsz! - figyelmeztetett.

-Jól tudom. Azért teszem, hogy Skyler biztonságban legyen. Ne aggódj, ha bevisznek, nem ellenkezek, de csakis akkor, ha ez a mocsok már a föld alatt lesz! 

El kellett fogadnia, hogy erről nem tud lebeszélni, tudja milyen az igaz szerelem... ő is volt már ennyire -vagy még jobban- szerelmes és elveszítette a lányt akit kiskora óta ismert és szeretett.. Betörtem az ajtót, Will előre ment és körül nézett a házban, de rá kellett jönnünk, hogy meglépett mielőtt elkaphattuk volna. 

**Skyler szemszöge**

-Hol lehet már? - sétálgattam a házban ahol még a nevelő apám lakott. -Tudja jól, hogy mennyire szükségem van rá.  

-Nyugodj meg nővérkém. - ölelt meg Katie.

-Te most... - rá néztem, majd folytattam. -jól hallottam? - mosolyogva bólintott.

-Megjöttem! - kiáltott Gikwang.

-Áh, végre. - elé álltam és vállba ütöttem.

-Áú, ezt miért? - nézett rám ártatlanul.

-Mert csak úgy ott hagytál a kórházban. - karomat összefontam és hátat fordítottam neki.

-Sajnálom, fontos dolgom volt. - ölelt át hátulról.

-Nálam is fontosabb?

-Tényleg sajnálom. Hidd el szívesebben maradtam volna veled. - szembe fordultam vele és megpöcköltem a homlokát.

-De ilyet többet ne csinálj! - bólintott.

-Ígérem, kicsim. - mondta, majd arcon puszilt.

****

-Nővérkém leveled jött! - futott fel hozzám a lépcsőn Katie. -Nem tudom ki küldte, mert nincs rajta név, sem cím. 

-Köszönöm. - elvettem tőle majd lassan felbontottam.

Nem igazán tudom, hogy egyáltalán van-e jogom magamat apának hívni, és, hogy egyáltalán szeretnél-e velem találkozni... mert én meg szeretnélek téged ismerni, kislányom. A nevelő apádról mindent tudok, nem tudja, hogy hol tartózkodok, sőt azt se, hogy élek e vagy meghaltam. Én viszont tudok minden lépéséről, és megvédelek tőle!

Kislányom? Ő lenne az igazi apám?

Akkor még él? Hogy tudott...?
-Lexie, Jeremy! - kiabálva futottam a szobájukba. -Az apám életben van!
-Mi? Hogyan? Honnan tudod? - szólaltak meg egyszerre.
-Ezt a levelet írta nekem. - közelebb léptem hozzájuk és át adtam a levelet. -Megyek és szólok Gikwangnak is. - ezzel lefutottam a lépcsőn majd ki a ház elé, mert nemrég kijött levegőzni. -Mi a...? Miért? - amit láttam, teljesen összetörte a szívemet.
-Várj! Ez nem az, aminek látszik! - elkapta a karom és átölelt.
-Nem érdekel a magyarázatod! Engedj el! - kirántottam a karomat a kezéből majd beültem a kocsiba.
Egy közeli bárba mentem, leültem a pulthoz majd rendeltem sorba az erősebbnél erősebb italokat.

Telefonom őrülten csörögni kezdett, ránéztem a képernyőre és vagy 5 üzenetet küldött Gikwang. "Gyere vissza, kérlek! Aggódok érted!", "Bárhol ott lehet a nevelő apád, nem maradhatsz egyedül egy percre sem!" - küldte folyamatosan a hasonló üzeneteket. Megfogtam a kis poharat és egy húzásra megittam a benne lévő alkoholos italt. Ezt megismételtem még pár alkalommal majd beültem a kocsiba - habár tudtam ezt nem lenne szabad - . Nem tudtam merre megyek, csak mentem tovább, míg egy erdőhöz nem értem. Kezeim az ölembe hullottak, nem tudtam megmozdítani egy végtagomat sem, mintha lebénultam volna. Pár perc múlva a kocsim mögött egy sötét alakot vettem észre, ami egyenesen felém közeledett. Féltem, féltem megtudni ki az és, hogy mit tesz velem... rettegtem. Amint mellém ért kinyitotta a kocsi ajtaját és elém hajolt, hogy láthassam az arcát. Elfogott a hányinger, ahogy megláttam őt, a pokolba akartam juttatni, amiért megölte a szeretteimet. A nevelő apám egy kegyetlen gyilkos és ezt Gikwang is tudja, ennek ellenére bármit megtenne, ha azzal megvédhetne.