6. rész - Döntöttem

Sziasztok!
Rettentően sajnálom, hogy ennyire későn hoztam a részt, de próbáltam hosszabbat írni. Remélem tetszik. Pipálj, komizz, iratkozz fel ha még nem tetted meg!
Sky xx

-Jól hallottad. Anyu itt van, és... - nem tudtam tovább mondani, nem akartam, hogy megtudja.

-És? Mondd már, kicsim. - sürgetett apu.

-M-most még nem tudom elmondani, sajnálom. Kell egy kis idő. - futottam egészen az öltözőig.

-Várj, Sky. - jött utánam Niall, de pont az orra előtt csuktam be az ajtót. -Nyisd ki, kérlek. - ütögette az ajtót.

-Most hagyj, kérlek. Nem szeretnék róla beszélni. - ültem le az egyik sarokba.

-Sky... tudom, hogy az elején elrontottam a titokkal, de bízhatsz bennem. Nyisd ki. - felálltam és lassan kinyitottam az ajtót, majd visszaültem. -Bízz bennem.

-De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek. - bólintott. -Ma ugye kaptam egy levelet... anyu írta, utána a közönség soraiban találtam rá. Elmondta, hogy bármikor meghalhat. Beteg... érted, Niall? - könnyeim megindultak, amit ő letörölt a hüvelyujjával.

**Harry szemszöge**

Nem értem Skylert... egyszer jó kedvű, a következő pillanatban meg olyan mint akinek meghalt egy családtagja, csupán egy levél miatt, és, hogy találkozott az anyukájával. Én a mindig vidám, boldog Skylert akarom látni, mert úgy szeretem! Igen, szeretem... mióta megismertem valami vonz hozzá. Nem hagyhatom egyedül, mert egyből bajba keveredik, mint mikor egy kisfiút próbált megvédeni az apukájától, mert bántani akarta. Azt akarom, hogy mindig mellettem legyen, örökké.

-Niall... mi a baja Sky-nak? Mi történt? - kérdeztem a szőke fiút, aki utána ment. 

-Én nem mondhatok semmit. Ha akarja, majd elmondja. - zárta le a beszélgetést.

Skyler után mentem, mikor megláttam, gyorsítottam a tempómon, elkaptam a karját, és szorosan öleltem.

-Mi történt? - kérdeztem miközben a hátát simogattam.

-Anyu... - motyogott.

-Mit csinált? - kezdtem ideges lenni.

-Semmit, kivételesen. Bármikor meghalhat, mert beteg. Egy időre vissza megyek vele Párizsba. - mikor ezt meghallottam, erősebben szorítottam.

-Nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt minket. 

-De, Harry... szüksége van rám, jobban mint bármikor. Vele akarok lenni, addig amíg él. Nem hagyhatom magára őt, értsd meg. - szemei csak úgy csillogtak a könnyektől.

Kicsit eltoltam magamtól, és letámadtam ajkait, már nem bírtam tovább. Szeretem, és nem akarom, hogy itt hagyjon.

-Szeretlek Skyler Matthews, az életemnél is jobban. - néztem mélyen a szemébe.

-Harry... ugye ezt nem gondoltad komolyan? Neked van barátnőd, méghozzá Taylor. - vágta hozzám a szomorú igazságot.

-De őt nem szeretem, csak azt csináljuk amit a managere mondott. Apukád nem akart beleegyezni, de kénytelen volt mert megfenyegették őt. 

-Mivel? - kerekedtek el a szemei.

-Hogy felkeresnek és elmondják neked az igazat a szüleidről.
David nekem elmondta, hogy az igazi szülei meghaltak amikor Sky 2 éves volt, ezért nem emlékszik belőle semmire. Az a legszomorúbb, hogy Sky igazi anyja és a mostani anyja legjobb barátok voltak amíg meg nem történt a baleset.

-Köszönöm, Harry. Sokat jelent, hogy elmondtad apu titkol valamit. - megölelt és visszament a többiekhez.
-Ne csinálj hülyeséget, Skyler! - figyelmeztettem.

**Skyler szemszöge**

Mit titkolhat apu? Meg kell tudnom.
-Apu! Igaz, hogy titkolsz előlem valamit?
-Miről beszélsz, kicsim?
-Ne csinálj úgy mintha semmiről sem tudnál! Elegem van már... - a végén már potyogtak a könnyeim.

-Nyugodj meg, Sky. Gyere menjünk haza. - próbált nyugtatni Harry, ami nagyon jól esett.

-Rendben, gyere Katie. Megyünk Párizsba.

-Várja...

-Nem! - vágtam rá.

Megfogtam Katie kezét, és elindultunk apu házához Harryvel. A fele útnál Harry megfogta a kezemet, amit reflexből visszahúztam. Motyogott egy 'bocsit', majd tovább mentünk. Olyan jó meleg volt a keze, hogy legszívesebben utána nyúltam volna, de sajnos megérkeztünk. Anyu pont ott várt az ajtó előtt, odamentem hozzá, és megkértem, hogy várjon bent míg összepakolok mindent.
-Indulhatunk. - léptem ki a bőröndökkel a kezemben az ajtón.
-Ki viszlek titeket a repülőtérre. - ajánlotta fel Harry.
-Köszönöm, nagy segítség vagy Harry. - mosolyogtam rá.
Harry ki vitt minket a repülőtérre, elbúcsúztunk egymástól, majd egy hangot hallottam meg hátulról.
-Várj, ne menj el!

Nem fordultam meg, csak mentünk tovább. Fájt, hogy nem mondott el semmit, pedig lett volna rá ideje, de nem tette meg.