14. rész - Búcsúlevelek + A rejtélyes idegen

Hali:)
Ismét itt az új rész, kicsit rövid de remélem tetszik. A következőt megpróbálom jobban megírni!


Miután elmondtam Adamnek, hogy mi történt, nem tudott mit mondani, azt hitte jobb ember az apám, ahogy én is... de sajnos mindketten tévedtünk.

-Még mindig nem tudom fel fogni, hogy állhat össze valakivel ellened. Én örülnék, ha a lányom lennél, ő meg... elárul téged. Ha egyszer is meglátom a közeledben, esküszöm, megölöm. - láttam a szemeiben, hogy tényleg képes lenne rá annak az érdekében, hogy megvédjen.

-Nem kell bemocskolnod a kezed miattam, nem akarlak téged a rácsok mögött látni. - néztem rá szomorú arccal.

-Addig nem csinálok semmit, amíg nem jön a közeledbe. Ha bármikor meglátod, azonnal szólj! Anyukádat nem tudtam megmenteni, de téged megvédelek!

Adam mindig jó volt hozzám, akkor is mikor én hozzá nem. Utáltam, megvetettem... be kell vallanom, hogy ő igen is jó ember, és talán még apának is elfogadnám. Ahogy visszaemlékeztem a szökésem előző éjszakájára eszembe jutottak a levelek, amiket akkor írtam...

Anyu!
Sajnálom, hogy magadra hagytalak, nem olyan rég jöttél vissza és mikor együtt lehetnénk, én felszívódok.  Neked megírom a címet ahova megyek, de apunak semmi esetre se mondd meg, ha elmondod neki megkeres és bántani fog engem. Aki a legjobb barátnőd volt, akinek adtál az ő egyik barátjához megyek, aki nagyon jó hozzám. Képzeld össze akartak házasodni, de én voltam olyan önző és buta, hogy közéjük álltam, azóta már ezerszer megbántam a tetteimet. Ha tudtam volna, hogy menekülnöm kell akkor vissza se mentem volna Londonba. De voltam olyan hülye, hogy apához húzott a szívem, csak mert mikor kicsi voltam mindig velem volt és elvitt többször is a vidámparkba. Ha valami furcsát észreveszel, rajta írd meg nekem és kérd meg Gi Kwangot, hogy segítsen neked, ha kell Harrytől is kérhetsz segítséget. Még valami, sose maradj egyedül vele, mindig legyen melletted valaki! Amint rendeződik minden, visszamegyek hozzád, vagy te is jöhetsz ide és megismered Adamet.
Ölel és puszil, Skyler 

Apu!
Tudom mit tervezel, ne is álmodj arról, hogy elvihetsz ahhoz a ribanchoz, nem dőlök be a kedves kis szavaidnak mint régen. Azt hittem ismerlek, de nagyot tévedtem, már tudom miért akart tőled távol tartani anyu, ő valahonnan sejtette, hogy mire készülsz és meg akart védeni. Csalódtam benned, apu.
Ég veled!
Skyler

Lexie, Jeremy!
Bár nem vagytok a vér szerinti testvéreim én mindig annak tartottalak titeket, mindketten támogattatok mindenben és szerettetek. Emlékszem, amikor bajban voltam folyton ti védtetek meg, és ezt sosem tudtam meghálálni nektek.
Jeremy: mikor elmentél azt hittem, hosszú ideig nem láthatlak, de egyszer csak megjelentél, aminek én nagyon örültem, azt hittem álmodok.
Lexie: amikor Jeremy elment egy munka miatt te figyeltél rám, kísértél iskolába, adtál tanácsot nekem. Mindketten sokat jelentetek nekem. Anyu majd megmagyaráz nektek mindent.
Szeretlek titeket!
Skyler

Végül Gi Kwangé, féltem odaadni neki, rettegtem attól, hogy megutál ezért... 

Gi Kwang (Kiki)!
Kiskorunk óta nagyon szeretlek, és már azt is tudom, hogy te is engem. Minden egyes veled eltöltött idő csodálatos volt, elfeledtette velem apu gonosz tervét, és ezért hálás vagyok. Te vagy a legfontosabb ember az életemben, mindent megtennék azért, hogy megvédjelek, még azt is, hogy eltűnök az életedből... tudom ezzel magamnak is fájdalmat okozok, de inkább én szenvedjek, mint, hogy megsérülj. Ne aggódj, biztonságban vagyok, itt nem talál rám apu. Emlékszel Adamre? Igen, akit anyu annyira szeretett, akivel Párizsba mentünk, akit először nem szerettem, de most már megértem, hogy csak boldogok akartak lenni. Akkor is jó volt hozzám, mikor én megvetettem, nem adta fel, azt szerette volna, ha elfogadom őt. Nem tudom, hogy valaha is visszamegyek Londonba, ha nem akkor kérlek vigyázz magadra és a családomra. 

Szeretlek

Skyler

-Adam... megtennél nekem valamit? 

-Persze, mondd csak. - mosolygott.

-Ezt feladnád nekem? - át nyújtottam neki a levelet, mire bólintott. -Köszönöm. - szipogtam.

**1 hét múlva**

-Most pedig következzenek a legújabb híreink! Lee Gi Kwang ismét összeesett a koncert alatt... egyre rosszabbul van, és ez látszik is rajta. Csont sovány, nem eszik rendesen. Vajon legközelebb mi fog történni? Köze van ennek a szerelmi háromszöghöz? Ki kérdezzük az érintetteket és hamarosan minden kiderül! - szemeim kikerekedtek, szám tátva maradt a hírek láttán.

Földre rogytam, szemeim megteltek könnyekkel, mert tudtam, hogy ez mind miattam van. Ha nem jöttem volna vissza Párizsba, hanem mellette maradok, akkor még most is mosolyogna, úgy mint régen...

-Nem, nem... nem lehet. Mért csinálja ezt? - kezeimet az arcomra tettem, próbáltam elrejteni a könnyeimet.

-Skyler... vissza szeretnél menni? Ha szeretnéd, visszakísérlek, és ott maradok veled, vigyázok rád! Megígértem neki! - amint ki mondta, hogy 'megígértem neki', eldöntöttem, hogy visszamegyek, történjék bármi.

-H-holnap menjünk vissza! - mondtam ki végül.

-Rendben. - mosolygott. -Ne aggódj, nem fogom engedni, hogy bántson! - bólintottam.

Kezét nyújtotta és felsegített a földről majd felmentem a fürdőszobába és arcot mostam. Visszamentem a szobámba, összepakoltam mindent, amit hoztam és beleraktam a bőröndömbe, hogy ezzel ne este, vagy holnap reggel kelljen foglalkoznom. Később elmentem egy kicsit sétálni, reméltem, hogy kicsit nyugtom lesz, de újból tévedtem. Mikor a közeli kávézóba értem, riporterek és fotósok álltak körém, tudtam, hogy ebből már nem mászhatok ki sehogy. Le fogják adni a tévében és mindenki -beleértve aput, anyut és Kikit is- látni fog. Tudni fogják, hogy hol rejtőzködtem egy teljes hétig…

-Skyler kisasszony, hallott róla, hogy mi történt Lee Gi Kwanggal a napokban? – kérdezte meg a sok riporter közül az egyik akik körül álltak.

-Igen, hallottam.- válaszoltam mielőtt belekortyoltam a kávémba.

-Ennek az egésznek köze van a szerelmi háromszöghöz? – tették fel szünet nélkül a következő kérdést.

Válasz nélkül felálltam, megragadtam a kávémat és futni kezdtem. Nem számít merre, csak el innen. Egy idő után fogyatkozni kezdtek a riporterek és a fotósok. Amikor már azt hittem, hogy elkapnak, egy kar berántott egy kisebb helyre. Számra tapasztotta a kezét, így megszólalni nem igazán tudtam... amint az utolsó fotós is elment elvette kezét a számról. 

-Legközelebb légy óvatos, ők mindenre képesek! - tanácsolta, majd eltűnt mögülem.

-Várj... - sajnos már későn kapcsoltam, és még megköszönni sem tudtam.

**Másnap reggel** 

-Adam... üzentél anyunak, hogy megyünk? - törtem meg a csendet.

-Igen, és azt is megírtam neki, hogy ne mondja el senkinek sem.  

-Köszönöm. Remélem, hogy apu már el ment onnan... nem szeretném viszont látni.

Amint megérkeztünk fogtunk egy taxit és egyenlőre egy hotelbe mentünk. Adam elment apu házához felderíteni a terepet. Megkértem, hogy hozza ide anyut és a testvéreimet.
-Mi ez a titkolózás, Adam? - hallottam meg Lexie kicsit nyávogós hangját.
Amint kinyitották az ajtót ráugrottam Lexiere, a döbbenettől mozdulni sem tudott, ugyanez elmondható volt Jeremy-ről és anyuról is.
-Ez a nyávogás hiányzott nekem. - öleltem meg erősen.
-Skyler... - mondta halkan a nevemet. -Te normális vagy? Így eltűnni, hogy még szólni sem szólsz? - ütötte meg sírva a fejemet. -Annyira hiányoztál te idióta!
-Ti is nekem. De apunak, Gi Kwangnak és Harrynek nehogy elmondjátok, hogy visszajöttem! - törölgettem a szemeimet.
-Miért? - kérdeztek vissza. -Nem láttad, hogy milyen állapotban van Gi Kwang? Mért teszed ezt vele? Hiszen szereted... vagy nem? - tolt el magától Lex.
-Szeretem. De...