9. rész - Koncert

Sziasztok!
Próbáltam hosszabb részt hozni, mivel sokat késtem vele. Remélem azért tetszeni fog nektek ez a rész is, bár tudom, hogy nem lett a legjobb.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Nem akarom, hogy még többen így lássanak...
-Ki az? - kérdeztem Niallt.
-Harry és apukád. - tátogta el.
-Mi legyen? - kérdezte suttogva a szőke fiú.
-Harry bejöhet, de aput nem akarom látni! - bólintott és kiment.
Fél perc múlva Harry lépett be a hó fehér szobába Niall nélkül. Lehet, hogy kint maradt apuval, gondoltam magamban...
-Hogy vagy? - lépett oda mellém, szomorúságot olvastam ki a szemeiből.
Miért nem tud elfelejteni? Jobb lenne mindkettőnknek.
-Most már kicsit jobban. - válaszoltam kamu mosolyt felfestve az arcomra.
-Igazi szívből jövő mosolyt akarok látni az arcodon...
-Azt egy hamar nem fogsz, Harry... - meg kell tudnia. -Anyu tegnap elhunyt a kórházban. - mondtam ki a szomorú igazságot.
-Részvétem, nagyon sajnálom. - közelebb jött és megölelt, ahogy a karjaiban tartott elfogott a sírás. -Hé, nyugi. Mi itt vagyunk neked, ránk mindig számíthatsz! - mosolygott kedvesen.
-Köszönöm. - öleltem meg. -Áh majdnem elfelejtettem... Lex, Jer ő itt Harry. Harry, ők itt a testvéreim, Lexie és Jeremy. 

-Lexie, kérlek hívd fel Adamet, és kérdezd meg tőle, hogy maradt e még a lakásába valamilyen cuccom. - bólintott és elindult kifele. -Köszönöm, Lex.

**Lexie szemszöge**

Miután kimentem Sky szobájából egyből aput pillantottam meg, vissza kellett magam fognom, hogy ne menjek neki. Hogy tehette? Anyu még csak most távozott, ő pedig már felszedi a következő nőt...

-Lexie... 

-Jobb ha nem szólalsz meg! Tudod, bíztam benne, hogy egyszer te és anyu újra együtt lesztek... de ahogy hallom te már megtaláltad azt a személyt aki pótolhatja... - ordítotam a képébe. 

-Hölgyem, ez itt egy kórház. Csendesebben ha lehet. - fogta meg a vállamat egy nővér.

-Elnézést, nem történik meg többet. - nyugtatta a mellettem álló fiatal nőt.

-Persze, hogy nem mert te most elmész, Sky nem akar látni téged és mi sem. - ezzel lezártam a beszélgetést, és ott hagytam.

**Sky szemszöge**

Miután elmentek a többiek egyedül maradtam, bár Jeremy felajánlotta, hogy marad, de én haza küldtem. Egy idő után elaludtam, de felébredtem mikor hirtelen hideget éreztem.

-Hagyd békén Harryt, vagy különben véged! - egy vékony női hang szólalt meg mellettem, egy nagy kést tartott a nyakamhoz.

Ki tudtam venni még a sötétben is, hogy ki az... felültem, de addigra már nem volt ott.

-Nem félek tőled! - kiabáltam.

-Jól van? - tört be egy nővér az ajtón.

-Persze, jól vagyok.

Reggel meleget éreztem a kezemen, kinyitottam a szemem és Jeremy aggódó arca tárult elém. 

-Egy nővér fel hívott az éjjel, reggel pedig azonnal ide jöttem. Jól vagy? 

-Hogy lennék jól? Anyu nem rég halt meg, apu szinte már el is felejtette, és nincs tőle semmim ami rá emlékeztetne... plusz van egy őrült nő aki megakar engem ölni, mert Harry közelében vagyok.

-De van. Adam talált valamit vagyis valakit. - elővette a telefonját majd egy képet mutatott egy aranyos kutyáról. -Anyu őt gondozta, neked akarta adni születésnapi ajándékként... ami a nyakunkon van. 

-Remélem nem terveztek semmit... 

-Nem, vagyis... mindegy. - tudtam, hazudik.

-Jeremy! - szóltam rá. -Mikor mehetek már haza? - nyafogtam.

-Ma délután. - mutatta fel a kórházi papírt. 

**Délután**

-Kész vagy, Skyler? - hallottam meg Niall nyugtató hangját.

-1 perc. - szóltam vissza.

Igazítottam egy kicsit a barna hosszú hajamon, felkaptam egy világos színű pulcsit és lenyomtam a fürdőszoba ajtajának kilincsét. 

-Akkor, mehetünk? - mosolygott a szőke fiú.

-Persze. - bólintottam, megfogta a táskám és elindultunk a kijárat felé.

Kábé fél óra múlva ott is voltunk a házánál, Lexie és Jeremy a ház előtt vártak a kutyával akiről még anyu gondoskodott... mindig rá fog emlékeztetni, de nem bánom, legalább van valami ami tőle van.

-Friss levegő. - szippantottam egyet. -Hát akkor ő lenne? - leguggoltam a kutyushoz és megöleltem, ő pedig megnyalta az arcomat. -Én is örülök. - nevettem.

-Látom jobb kedved lett tőle. - guggolt le Jer is a kutyushoz. 

-Gyere Sky, megmutatom a szobádat. - nyújtotta a kezét Niall, s fel segített. -Ez itt az enyém, ez Jeremyé, és végül Lexié. Itt pedig a tiéd. - ki nyitotta az ajtót és egy tökéletes közepes méretű szoba tárult elém.

-Látom arra számítottál, hogy egy ideig itt maradunk. - pillantottam rá mosolyogva.

-Bevallom igen. Jobb ha valamelyikünk közelében vagy, és én rögtön lecsaptam rá.

-Van egy meglepetésem. - mutatott fel 4 koncertjegyet. -Szeretném ha a testvéreid és te is eljönnél velem. Holnap este nyolckor kezdődik. 

Rég nem voltam már szórakozni, bár nem ez a megfelelő idő anyu miatt, de végül belementem. Nem leszek egyedül, ezért nem kell félnem ha Taylor felbukkanik.

-Rendben, úgysem voltam még egy koncerten sem. - vallottam be. -Bár mindig el szerettem volna menni legalább egyre.

**Este** 

Megetettem a kutyámat, -akinek még nevet is adnom kellene- majd feltette a mancsait a lábamra, várta a simogatást amit boldogan meg is tettem. 

-Sky, tettem ki neked is egy tálba müzlit. - nyitott be a szobámba Lexie.

-Köszönöm nővérkém. - öleltem meg jó erősen.  

-Remélem nem fog változni a kapcsolatunk ez után sem. - simogatta meg a hátamat. 

Megvacsoráztam, megfürödtem és bebújtam a jó puha ágyba. Reggel nedvesnek éreztem az arcomat, kinyitottam a szememet és megláttam a kutyusomat.

-Jó reggelt. - megöleltem, majd a szekrény felé vettem az irányt és fel is vettem a kezembe kerülő ruhát. Le sétáltam a lépcsőn, a konyhába érve észrevettem, hogy egy cetli pihen az asztalon.

Ma egész nap a stúdióban kell lennünk, de estére visszaérek.  -Niall

Elindultam a stúdió felé, fél úton járhattam mikor apuba ütköztem... rá néztem és csak az jutott eszembe, hogy elárult ahogy anyut is. Undorodom tőle.

-Kérlek, Skyler... - fogta meg a karomat. -Hallgass meg!

-Nem! - vágtam rá. -Anyu élete minden percében szeretett téged, de te... te lecserélted őt egy ribancra. Pont olyan szánalmas vagy mint a legtöbb pasi... nem érdekel, hogy az apám vagy... vagyis  az apám már meghalt, te csak felneveltél! - ki rántottam a karomat a keze fogásából és futni kezdtem.

Fájt, hogy így beszéltem vele de megérdemelte, és csak az igazságot hallotta. Egy kocsmát pillantottam meg, a legjobb hely arra, hogy elbújhassak. Amint bementem megcsapta az orromat a büdös cigi, és a pia szaga. 

Észrevettem, hogy egy srác már egy ideje figyel engem. Egy nagyobb tömegben is simán észre lehet venni a szőke haja miatt, a pulthoz sétáltam, kértem 1-2 pohár italt amit meg is ittam. Mellém ült a szőke hajú srác, bemutatkozott, onnantól már egész jól elbeszélgettünk.

-Haza kellene menned, Skyler. Túl sokat ittál, biztos aggódnak már érted. - megráztam a fejem jelzésként, hogy nem akarok.

-Nem fognak, aki aggódna már nincs többé mellettem... m-meghalt egy betegség miatt. - mire észrevettem volna, már a karjaiban zokogtam. 

Olyan megnyugtató, az illata nagyon édes volt.

****

Mire kinyitottam a szemem, már Niall házában, azon belül az ágyamban voltam. Szomorúan néztem körbe, aki megnyugtatott már nincs itt. Magamra hagyott...

-Mondd, te normális vagy, Skyler? - rontott be a szobába dühösen Lexie. -Arra nem gondoltál, hogy esetleg aggódunk érted?

-Nem, nem gondolkodtam. Aki aggódna értem, már nincs köztünk. - ezzel a fejemre húztam a takarót.

-Mi mind aggódunk érted, te buta, szeretünk és nem akarunk elveszíteni téged is mint anyát. - lehúzta a fejemről a takarót és átölelt. 

Pár percig úgy maradtunk, de mikor üzenetem jött elengedett. Egy számomra ismeretlen telefonszámot pillantottam meg a kijelzőn, de amint megnyitottam az üzenetet, rögtön tudtam, hogy kitől jött.

Hívj, ha beszélgetni szeretnél.  -Hyunseung

Már azt hittem, hogy sosem hallok róla, örülök, hogy bementem abba a kocsmába és megismertem őt. Az üzenet olvasása közben elmosolyodtam, rá mentem a válaszra majd írni kezdtem.

Rendben, köszönök mindent! Örülök, hogy írtál, már azt hittem nem hallok rólad.  -Skyler

Elküldtem az üzenetet, félretettem a telefonomat, Lexiere pillantottam aki furcsán nézett rám. 

-Ki az? - kérdezte mosolyogva. -Na, mi a neve? - faggatott.

-Nem mondom meg! - tudom, hogy mivel lehet felidegesíteni.

-Hát jó... - ezzel kiment a szobámból.

Jól tudja, hogy úgyis elmondom neki, ahogy eddig mindent. Bízok benne, hogy nem adja tovább senkinek, ezért is szeretem őt annyira.

**Koncert előtt 1 órával**

-Hol van már Niall? - doboltam a cipőmmel a padlón.
-Mindjárt itt lesz. - nyugtatott Lex.
-Bocsi a késésért. - rontott be Niall felöltözve. -Indulhatunk? - bólintottunk, beültünk a kocsijába és 10 perc múlva már a helyszínen voltunk.
Nem tudom, hogy kik fognak játszani, de nem sokára kiderül. Pont időben értünk oda, rengetegen voltak, elfoglaltuk a helyünket, majd megszólalt egy hang.

Kérem foglalják el a helyüket, a koncert pár perc múlva kezdődik!

Pár perc múlva 6 srác sétált fel a színpadra, amint elkezdték a legelső számukat a Shadow-t az arénában lévők fele sikítozásba kezdett.

Ott állt ő, akiről azt hittem, hogy csak egy átlagos srác, de kiderült, hogy egy híres énekes... elmondhatta volna nekem.