7. rész - Újra Párizsban!

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt,  sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de nem tudtam mit írni. Ma rávettem magam és befejeztem, tudom, hogy nem lett hosszú de remélem, hogy tetszeni fog. Ha elolvastad, hagyj magad után egy pipát!
Puszi


-Biztos ezt szeretnéd, kicsim? - nézett rám anyu.
-Igen, melletted akarok lenni amíg lehet. - megöleltem és tovább mentünk.
-Rendben, de ígérd meg, hogy soha nem fogsz meggyűlölni. - szüntelenül potyogtak a könnyei. -Ígérd meg, kérlek! - szorosan magához ölelt, majd elengedett. -Ilyet mégsem kérhetek tőled.
-Dehogynem. Na gyere menjünk.
Az egész út alatt aludtam, közben mindig ez a mondta járt a fejemben 'ígérd meg, hogy soha nem fogsz meggyülölni'... hogy ígérhetném meg, ha azt sem tudom miről beszélt? Először tudnom kéne az okát és csak utána dönteni. Anyu  írt egy sms-t a barátjának Adamnek, hogy jöjjön ki elénk.
-Na, ki jön elénk? - mosolyogva bólogatott. -Ha boldog vagy, én is az vagyok. - mosolyogtam rá.
Leszálltunk és szemeimmel Adamet kerestem, megtaláltam de nem csak őt. Hanem másik két személyt is akik mindig mellettem álltak.
-Örülök, hogy végre hazajöttél, húgi - Lexie a nyakamba ugrott és szorosan ölelt, feje a nyakamon pihent, így Jeremy-t is észrevettem akit szintén rég láttam.

-Én is örülök, hogy látlak titeket, Lexie. - öleltem magamhoz, majd Jeremyhez indultam.

-Miért nem mondtad el? Elkísértelek volna, te buta... tudod, én mindig melletted álltam és most sem lett volna másképp. Rám mindig számíthatsz, ezt jegyezd meg! - mosolygott.

-Tudom, és sajnálom, hogy nem szóltam. Hálás vagyok, hogy mellettem állsz, legalább van valaki akire számíthatok.

-Ezt kitől kaptad? - érintette meg a H alakú nyakláncot amit Harry-től kaptam indulás előtt.

-E-egy barátomtól. - reméltem, hogy nem faggat, és megúszom.

Egy baráttól, aki többet érez irántam, mint barátság. Jobban megnéztem a nyakláncot, és észrevettem, hogy bele van karcolva a hátuljába egy szó, mikor elolvastam eszembe jutott az a pillanat amikor ki mondta.

'Szeretlek Skyler Matthews, az életemnél is jobban.'

 -Hahó, Sky. Itt vagy? - lóbálta előttem a kezét. -Mi történt veled Londonban? Olyan furcsa vagy.

-Áh, nem akarlak vele untatni. - próbáltam mosolyogni, ami bevallom nem sikerült.

-Skyler... engem nem csaphatsz be, történt valami? - itt rengeteg dolog eszembe jutott, de egyet sem mondtam el neki.

-Nem, semmi. Hidd el. - zártam le a témát. -Jut eszembe, Adam hol van? - Jeremy hátra mutatott, és megláttam anyut, és őt egymás karjaiban.

**Pár óra múlva** 

Mikor hazaértünk, rögtön a szobámba siettem és megkerestem azt a cikket amit az egyik újságosnál láttam.
'Harry Styles szakított barátnőjével Taylor Swift-el'
Mindössze pár órája derült ki, hogy Harry Styles dobta Swift kisasszonyt egy olyan nőért akit valóban szeret, ugyanis Harry nem szerette Taylort... - végig olvastam majd elkértem Niall-től Harry számát.
-Mért szakítottál vele? - tettem fel egyből a kérdést köszönés nélkül.
-Neked is szia, Sky. - szólt bele Harry.
-Válaszolj, Harry.
-Mert nem szeretem, csak téged szeretlek. Értsd már meg.

Kinyomtam és elmentem a legközelebbi parkba, leültem egy padra ahol nem ült senki. A gyerekek játszottak a szüleikkel, kutyájukkal, az én szüleim szinte sosem játszottak velem együtt úgy igazából, csak apu de ő más mert mindig törődött velem. A telefonom őrült csörgésére eszméltem fel.

-Azonnal a kórházba kell jönnöd, anyu rosszul lett. 

-Mi? Indulok.

A kórházig futottam és meg sem álltam a recepcióig ahol elmondták, hogy melyik kórteremben van. 

-Hogy van? - törtem be kórterembe.

-Rosszul, nagyon rosszul. Próbáld meg nem felizgatni vagy felidegesíteni ha fel kel. - bólintottam. -Akkor mi kint leszünk.

Anyu előttem feküdt az ágyon mozdulatlanul, ami nagyon megrémített. 

Több órán keresztül ott ültem mellette és beszéltem neki. Hirtelen elkezdett köhögni ami nem nagy durranás, de vért köhögött fel ami az ágyon kötött ki, a gépek eszeveszett sípolásba kezdtek és anyu nem mozdult többé. Hiába szóltam az orvosoknak, nem tudták megmenteni, már nem jött vissza. Ekkor bántam meg mindent amit anyunak mondtam, és csináltam. Zokogva a földre rogytam, és percekig fel sem álltam.

-Nem, nem mehet el csak így. El sem búcsúztam tőle, nem kértem tőle bocsánatot a sok rosszért amit tettem... meg kell bocsátania. - kiabáltam és kezeimbe temettem az arcomat.

-S-Sky... anyu neked írta ezt a levelet. - felnéztem Jeremyre majd elvettem a levelet.
-Még nem állok készen elolvasni a búcsú levelét...
Azt hittem, hogy majd mosolyogva, sírva szorongatja majd a kezemet, de tévedtem... túl nagy kérés lett volna ha anyu meggyógyul? Erőt vettem magamon, felálltam és feltéptem a borítékot, elkezdtem olvasni, de abban a pillanatban vissza is estem a hideg padlóra...