8. rész - Búcsúlevél, fotósok

Sziasztok!
Tudom, hogy az írásaim nem tökéletesek, de mindig próbálok jót írni, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!


A levélben -amit anyám nem régen írt-, ez állt:

Skyler!

Tudom, hogy nem úgy bántam veled ahogy kellett volna, ezt és sok dolgot is ezerszer megbántam. Sajnálom, hogy 7-8 éve elszakítottalak édesapádtól, tagadtam, bár egész életemben szerettem, még az utolsó perceimben is, azért imádkoztam, hogy nektek kettőtöknek ne essen bajotok. Van valami amit egész eddig titkoltunk előled... 

Látszik, hogy ezt a levelet nem örömében írta, hisz tele van könny foltokkal. Ha tudtam volna, hogy beteg akkor vissza se mentem volna Londonba, de, hogy is tudhattam mikor nem mondta el?

nem mi vagyunk az igazi szüleid, mert ők meghaltak mikor még egészen kicsi voltál, nem volt szívünk elmondani neked, így felneveltünk téged saját lányunkként. Az édesanyád az én legjobb barátnőm volt, hihetetlenül fájt mikor elveszítettem őt, de azt hiszem te is érezted az ő halálát, mert sokszor sírtál, és sehogy sem tudtunk téged megnyugtatni. Mikor nevettél reménykedtünk benne, hogy ez így marad, és mindennap csak mosolyogni fogsz, de ez nem így lett... kicsim, mindent nagyon de nagyon megbántam. Tudom, hogy most utálsz, és nem hiányzok, de tudnod kell, hogy én mindig saját lányomként szerettelek, még akkor is ha nem úgy bántam veled. Arra kérlek, hogy apukádra ne haragudj, én mondtam neki, hogy ne mondjon róla semmit. Egy dolgot ne felejts el, én mindig szeretni foglak, és vigyázok rád fentről is. A levél mellé raktam egy képet is a szüleidről, vigyázz rá mert nincs belőle több. Ég veled, kislányom, mindig szeretni foglak!

Ki vettem a borítékból a képet, és nézegetni kezdtem.

Milyen boldogok voltak... bár velem maradtak volna, semmit sem tudok róluk. Anyu olyan szép volt...

-Sky... mi az a kép? - guggolt le mellém Lexie, szőke haját összefogta és felgumizta.

-Az igazi szüleim vannak a képen. - tájékoztattam. -De attól te és Jeremy mindig a testvéreim maradtok. 

-Várj, jól hallottam, hogy a képen lévő két ember az anyukád és apukád? -kérdezte Jer.

-Igen, de attól még ugyanúgy szeretlek titeket. - öleltem magamhoz mindkettőjüket.
-Tudom, Sky. De ezek után mi lesz? - kérdezte szomorúan Lex, akinek a könnyektől csillogott mindkét szeme.
-Nem tudom, csak anyu miatt jöttem haza... - gondolkodtam, majd hirtelen megszólaltam. -Gyertek vissza velem Londonba!
-De hol laknánk?

-Azt én megoldom, csak gyertek velem. - fogtam meg Lexie mindkét vállát.
-Rendben, de ne feledkezz meg a temetésről. - bólintottam.
-Majd Londonban mindent elintézünk.
-Beszéltél apuval mióta vissza jöttél? - szomorúan megráztam a fejem.
Eszembe jutott, hogy-hogy beszéltem vele, pedig ő csak a titkot védte anyuval. Nem akarták, hogy megtudjam, mert azt hitték elhagynám őket, de ez nem igaz.
-Akkor itt az ideje. - nyomta a kezembe a telefonomat.
Megkerestem a nevét, és a fülemben először csak azt hallottam, hogy kicsöng, utána pedig... egy női hangot.
-Ki az?
-Skyler, a telefon tulajdonosának a lánya... és maga kicsoda? - kérdeztem vissza.
-Melani, add ide a telefont. - hallottam meg apu hangját. -Sky? Hogy vagy, kicsim?
-Csalódtam benned... - csaptam le a telefont.
Sírva vágtam a telefonomat a falhoz és le borultam a földre, percekig ott feküdtem, mikor Jeremy fel segített.
-Ki volt? - megráztam a fejem, hogy most nem tudok beszélni, de nem hagyta magát. -Skyler...
-A-apunak új barátnője van... - mikor ezt meghallotta, ökölbe szorította a kezét. -Jeremy, kérlek ne. - öleltem át úgy, hogy ne tudjon megmozdulni.
-De Skyler, meg kell tudnia, hogy anyu meghalt, és... a francba is, megérdemelné ha bevernék neki egyet.
-Tudom, Jer, de meg kell nyugodnod. Értem... értünk. - mutattam körbe. -Egy perc. - kimentem és felhívtam Niallt.
-Szia Sky, hogy vagy? - érdeklődött.
-Nem vagyok jól, anyu ma... ma meghalt. - próbáltam visszatartani a sírást.
-Micsoda?
-Jól hallottad, Niall... lehet egy kérésem?
-Persze, mondjad csak.
-Amíg nem találunk valami házat Londonban, addig oda költözhetünk hozzád a testvéreimmel?- csak álltam és vártam a válaszra.
Niall megengedte, hogy egy kis ideig nála lakjunk, persze azt mondta, hogy addig maradunk amíg szeretnénk, de nem szeretném kihasználni... jó, hogy ennyi idő után van valaki akiben bízhatok. Hamar eljött az este, hazamentünk, összepakoltunk, hogy reggel már ne kelljen... vissza megyünk Londonba, ahol az életem kezdődött. Közel leszek Harry-hez, Niall-hez és a többiekhez. Fáj, hogy nem ismerhettem meg a szüleimet...
-Jó reggelt. - úgy lépkedtem le a lépcsőfokokon mint egy részeg, hisz egész éjjel nem tudtam aludni.
-Szörnyen nézel ki, nem aludtál? - ráztam meg a fejemet. -Nézd a jó oldalát ha farsang lenne, nem kellene jelmez, mert úgy nézel ki mint egy zombi. - mosolygott.
-Köszi Jeremy, tényleg erre van szükségem.
-Sajnálom, Sky. Tudom, hogy neked is nagyon nehéz. - ölelt magához. -Csak próbállak megnevettetni.
A repülőtéren egy halom fotós várt minket, nem tudom honnan tudták meg, hogy Harry engem szeret, de... de ez így nem jó. Nem elég, hogy nem vagyok jól, fáradt vagyok az éjszaka miatt, még ez is...
-Jól vagy, Sky?
-P-persze, minden rendben. - hazudtam, semmi sincs rendben, mindjárt összeesek a fáradságtól.
-Skyler, kérem várjon. Válaszolna nekünk pár kérdésre? - kameráikat szinte az arcomba nyomták, ettől még rosszabbul lettem, főleg, hogy mindenki látni fogja, talán még ő is...
-Nem válaszolok egy kérdésre sem, hagyjanak békén. - kitörtem a sok fotós közül és a szememet törölgetve futottam. Neki ütköztem valakinek, amint felnéztem nem bírtam már megállni a lábamon és a földön landoltam, onnantól minden kiesett.
-Sky, Sky... - fogta valaki a vállaimat és kicsit rázogatta, felismertem... -Jól vagy? Annyira aggódtunk érted. - ölelt át.
-Mi fog még történni? Elegem van, nem bírom tovább, Niall. - az arcomról a hó fehér párnára kerültek a könnycseppek, amik foltokat hagytak rajta.
-Bejöhetek? - hallottam meg egy ismerős hangot.

7. rész - Újra Párizsban!

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt,  sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de nem tudtam mit írni. Ma rávettem magam és befejeztem, tudom, hogy nem lett hosszú de remélem, hogy tetszeni fog. Ha elolvastad, hagyj magad után egy pipát!
Puszi


-Biztos ezt szeretnéd, kicsim? - nézett rám anyu.
-Igen, melletted akarok lenni amíg lehet. - megöleltem és tovább mentünk.
-Rendben, de ígérd meg, hogy soha nem fogsz meggyűlölni. - szüntelenül potyogtak a könnyei. -Ígérd meg, kérlek! - szorosan magához ölelt, majd elengedett. -Ilyet mégsem kérhetek tőled.
-Dehogynem. Na gyere menjünk.
Az egész út alatt aludtam, közben mindig ez a mondta járt a fejemben 'ígérd meg, hogy soha nem fogsz meggyülölni'... hogy ígérhetném meg, ha azt sem tudom miről beszélt? Először tudnom kéne az okát és csak utána dönteni. Anyu  írt egy sms-t a barátjának Adamnek, hogy jöjjön ki elénk.
-Na, ki jön elénk? - mosolyogva bólogatott. -Ha boldog vagy, én is az vagyok. - mosolyogtam rá.
Leszálltunk és szemeimmel Adamet kerestem, megtaláltam de nem csak őt. Hanem másik két személyt is akik mindig mellettem álltak.
-Örülök, hogy végre hazajöttél, húgi - Lexie a nyakamba ugrott és szorosan ölelt, feje a nyakamon pihent, így Jeremy-t is észrevettem akit szintén rég láttam.

-Én is örülök, hogy látlak titeket, Lexie. - öleltem magamhoz, majd Jeremyhez indultam.

-Miért nem mondtad el? Elkísértelek volna, te buta... tudod, én mindig melletted álltam és most sem lett volna másképp. Rám mindig számíthatsz, ezt jegyezd meg! - mosolygott.

-Tudom, és sajnálom, hogy nem szóltam. Hálás vagyok, hogy mellettem állsz, legalább van valaki akire számíthatok.

-Ezt kitől kaptad? - érintette meg a H alakú nyakláncot amit Harry-től kaptam indulás előtt.

-E-egy barátomtól. - reméltem, hogy nem faggat, és megúszom.

Egy baráttól, aki többet érez irántam, mint barátság. Jobban megnéztem a nyakláncot, és észrevettem, hogy bele van karcolva a hátuljába egy szó, mikor elolvastam eszembe jutott az a pillanat amikor ki mondta.

'Szeretlek Skyler Matthews, az életemnél is jobban.'

 -Hahó, Sky. Itt vagy? - lóbálta előttem a kezét. -Mi történt veled Londonban? Olyan furcsa vagy.

-Áh, nem akarlak vele untatni. - próbáltam mosolyogni, ami bevallom nem sikerült.

-Skyler... engem nem csaphatsz be, történt valami? - itt rengeteg dolog eszembe jutott, de egyet sem mondtam el neki.

-Nem, semmi. Hidd el. - zártam le a témát. -Jut eszembe, Adam hol van? - Jeremy hátra mutatott, és megláttam anyut, és őt egymás karjaiban.

**Pár óra múlva** 

Mikor hazaértünk, rögtön a szobámba siettem és megkerestem azt a cikket amit az egyik újságosnál láttam.
'Harry Styles szakított barátnőjével Taylor Swift-el'
Mindössze pár órája derült ki, hogy Harry Styles dobta Swift kisasszonyt egy olyan nőért akit valóban szeret, ugyanis Harry nem szerette Taylort... - végig olvastam majd elkértem Niall-től Harry számát.
-Mért szakítottál vele? - tettem fel egyből a kérdést köszönés nélkül.
-Neked is szia, Sky. - szólt bele Harry.
-Válaszolj, Harry.
-Mert nem szeretem, csak téged szeretlek. Értsd már meg.

Kinyomtam és elmentem a legközelebbi parkba, leültem egy padra ahol nem ült senki. A gyerekek játszottak a szüleikkel, kutyájukkal, az én szüleim szinte sosem játszottak velem együtt úgy igazából, csak apu de ő más mert mindig törődött velem. A telefonom őrült csörgésére eszméltem fel.

-Azonnal a kórházba kell jönnöd, anyu rosszul lett. 

-Mi? Indulok.

A kórházig futottam és meg sem álltam a recepcióig ahol elmondták, hogy melyik kórteremben van. 

-Hogy van? - törtem be kórterembe.

-Rosszul, nagyon rosszul. Próbáld meg nem felizgatni vagy felidegesíteni ha fel kel. - bólintottam. -Akkor mi kint leszünk.

Anyu előttem feküdt az ágyon mozdulatlanul, ami nagyon megrémített. 

Több órán keresztül ott ültem mellette és beszéltem neki. Hirtelen elkezdett köhögni ami nem nagy durranás, de vért köhögött fel ami az ágyon kötött ki, a gépek eszeveszett sípolásba kezdtek és anyu nem mozdult többé. Hiába szóltam az orvosoknak, nem tudták megmenteni, már nem jött vissza. Ekkor bántam meg mindent amit anyunak mondtam, és csináltam. Zokogva a földre rogytam, és percekig fel sem álltam.

-Nem, nem mehet el csak így. El sem búcsúztam tőle, nem kértem tőle bocsánatot a sok rosszért amit tettem... meg kell bocsátania. - kiabáltam és kezeimbe temettem az arcomat.

-S-Sky... anyu neked írta ezt a levelet. - felnéztem Jeremyre majd elvettem a levelet.
-Még nem állok készen elolvasni a búcsú levelét...
Azt hittem, hogy majd mosolyogva, sírva szorongatja majd a kezemet, de tévedtem... túl nagy kérés lett volna ha anyu meggyógyul? Erőt vettem magamon, felálltam és feltéptem a borítékot, elkezdtem olvasni, de abban a pillanatban vissza is estem a hideg padlóra...